 |
skip to main |
skip to sidebar
Szeretek fotózni, jó lenne tudni is... Szerencsére fotográfus is van a barátok között, aki néha beenged minket magához, hogy aztán pár remek családi képpel és további ősz hajszálakkal távozzunk a gyerekek által kissé leamortizált stúdióból.
A képmánia és az üresfal-fóbia együtt számos dekorációt hívott életre a lakásban. Nem volt egyszerű válogatni az évek óta gyűlő termésből, a megfelelő méretben előhívni/nyomtatni, keretezni, a helyüket megtalálni, de olyan személyessé tették a lakást, ami megér minden fáradtságot.
Pancsolós képek a fürdőszoba bejáratánál, mindig öröm ránézni :) Ilyen osztású képkeretet nem találtam, így a legnagyobb ikeás keretbe vágattam paszpartut a megfelelő méretű kivágásokkal. Bármelyik keretező műhely megcsinálja.
Ez nem a klasszikus fotómozaik, hiszen a sok kis 1x2 cm-es fotóból nem rajzolódik ki egy nagy kép. Mégis nagyon mutatós. Indexképekből készült (a fotók nyomtatásakor kapott indexlap, amely az összes fotót tartalmazza), egyesével vágva, ragasztva, nagyfiam első évének képanyagából. Aztán keretezőhöz került, karácsonyi ajándékként pedig a férjem kezébe.
Házi fotográfusunk képei a fekete-fehér-ezüstre hangolt előtérben
Képek a konyhában a nyári nyalóka-korszakból
A digitális fotózás korában egy kicsit jobb géppel jó képet készíteni nem túl bonyolult feladat. Számtalan ingyenesen használható képszerkesztő program is segíti az igényes végeredmény létrehozását, szóval mindez házilag is kivitelezhető. Ha úgy döntenénk, hogy nem bíbelődünk ezzel, akkor pedig a grafikai stúdiók nyújthatnak segítséget, ahol megszerkesztik, javítják, nyomtatják a kiszemelt képeket olyan formában és méretben, amilyet csak szeretnénk.
Ha a fotók egyszerű felhasználásánál maradunk, nem muszáj végleges helyet találni, és ezt fúrás-faragással is megerősíteni: képeinket egy polcra is kitehetjük,
egy folyton változó kiállítás darabjaiként.
Ha valami különlegesre vágyunk, kerülhetnek képek bútorokra kasírozva (pl. nagyobb szekrény ajtajára vagy plexire), textilre, falakra tapétaként, vagy üvegfelületek mögé.
Nagy kedvencem a Graham & Brown fotókeret-mintás tapétája. Önmagában is mutatós, de ha hozzátesszük személyes / kedvenc képeinket, végtelen variációkban születhet újjá a szoba képe. Pláne, ha a dekorálást a gyerekekre bízzuk! :)
 
A nagyobb faldekorációk terve (hova és milyen formában) nagyjából az első falak felhúzásával egyidőben, kb. a 10. és 15. téglasor között körvonalazódott a fejemben. Idejekorán? Nem hiszem, borzongok a teljesen csupasz falaktól, így evidens volt, hogy a festett mintáknak, tapétáknak vagy képeknek legalább akkora jelentőségük lesz, mint a bútoroknak. Ha előre megálmodjuk őket, a berendezés teljes értékű részeként fognak megjelenni.
A kulcsrakész állapot felé haladva először a gyerekszobákba tervezett minták kerültek föl. A kivitelező addigra két festőcsapatot (a lakásban szétszórt maradékokból ítélve a festőcsapat pedig jó néhány erősítőt) fogyasztott el, így a soron következő harmadik brigádnak újból vázolnom kellett az elképzeléseket. Az építkezés koordinálásának egyik nagyszerű hozadéka volt, hogy a vége felé már alig hangzottak el a számból az "Én ezt nem értem...", a szakiparoséból pedig a "Most akkor ezt úgy tetszik gondolni, hogy..." kezdetű mondatok. (A mélypont egyértelműen a villanyszerelős párbeszéd volt, ott még tolmácsot is rendeltem.) A festővel villámgyorsan meg is egyeztünk: itt egy csíkos fal, ott egy tornyos ház. A csíkozás gyakoriságát számosítottuk, a tornyokat pedig festőszalaggal a falra maszkoltuk. Aztán a színezésig mégis jópárszor átbeszéltük, hogy biztosan úgy gondolom-e...hogy miért, azt nem értem...
Így nézett ki a gyerekjátszó egyik fala, amikor a szalagok által határolt területet a választott kékre festettük. A színt a szobába szánt meglévő csíkos kanapénk színvilága determinálta, és kevésbé az a tény, hogy kisfiaim vannak. Kifejezetten tetszenek azok a megoldások, amikor a lakástulajdonosok elrugaszkodnak a kisfiú-kislányhoz rendelt babakéktől és rózsaszíntől, de most a bútordarabhoz is igazodni akartunk. A tornyokra eredetileg a srácok kívánságlistáját vezető Kisvakondot és társait festettem volna, a mintákat már ki is ragasztottam. Végül Kisvakond maradt, de átlényegült matricává, nekem kis lelkifurdalást, a gyerekeknek óriási örömet okozva.
A matricákon kívül a torony ablakaiként tükröket ragasztottam fel.
A fiúk is lehetnek hiúk... :)
A gyerekháló csíkos falára, csakúgy mint az összes falra dörzsálló, mosható festék került. A teret optikailag nyújtó függőleges csíkozás önmagában is markáns dekorációja lett a szobának, így oda már csak egy kisebb polcot terveztünk (felhasználva a korábbi bababútorunk egy elemét), megtoldva a kislámpával.
Az i-re végül a vicces zöld "kakukkos" óra tette fel a pontot.
Különösen kedves nekem az alábbi aktuális hír, miszerint úgy tűnik a lakás másfél évvel ezelőtti tervezésekor jócskán megelőztük az aktuális trendet. A Pantone színskálákat gyártó vállalat design szakembereinek prognózisa szerint ugyanis a 2010-es év trend színe a türkizkék.
  Az idei színválasztás oka az árnyalat könnyedsége. A színszakértő cég minden évben megjelöl egy irányadó színtónust, amely jelentős hatással van a divat, a formatervezés, a design és a dekoráció világára. Az idei színválasztás oka a türkizkék könnyedsége, amely az utazást, a vakációt, a tenger kékjét, a szikrázó, energiával feltöltő napütést juttatja az eszünkbe, elfeledtetve 2009 nehéz gazdasági helyzete miatti rossz közérzetünket. A színtrendeket meghatározó szakemberek szerint a türkizben választott tárgyak, lakáskiegészítők, öltözékek, ékszerek jó hatással lesznek hangulatunkra. Ez az élénk, élettel teli szín jól párosítható fekete-fehérrel, vibráló naranccsal, magentával, almazölddel, ezüsttel, szürkével. vibrálása valóban a tengerpart nyugtató, pihentető, feltöltő hatását, a mediterrán térség csodás hangulatát hozza életünkbe. A türkiz kristályt az indiánok, az egyiptomiak és a görögök is védő- és gyógyító kőként tisztelték. Az érvelést és a véleménynyilvánítást segíti. Több magabiztosságot, tetterőt, alkotóerőt közvetít viselőjének úgy a magánéletben, mint a hivatásban. Lelőhelye többek között Arizona, Franciaország, Ausztrália, Mexikó.
  
A semleges hátteret egyszerű kialakítani. Nehezebb azt a pár színt beazonosítani, amit az elkövetkező időben egy-egy falrész, a bútorok, a képek, a kiegészítők fognak képviselni, és amik összességében meghatározzák a lakás hangulatát.
Bútorok
A bútorok esetében a sok fehér ellensúlyozásaként a melegbarna diót választottuk. Ez több helyen is végigvonul a lakásban: megjelenik az előterek burkolatán, hogy már az előszoba is hívogató, otthonos legyen, aztán a hatalmas étkezőasztallal bevonul a nappaliba, majd szemben megjelenik a szekrényeken is, az emeleten pedig a fürdőben képviselteti magát. A konyhaszekrény felső traktusa magasfényű fehéret, alul pedig fahéjszínű bútorzatot kapott. A világos fahéjat beemeltük a nappaliba is a tálaló, illetve a kanapé anyagának színeként.
Falak
A választott bútorszínekből a fehérre és bézsre festett falakkal együtt egy nyugodt, otthonos, de semleges kép rajzolódott ki. Így a dekorációban még mindig szabad utat kaphatott bármelyik szín, amellyel el tudtuk képzelni, hogy hosszabb időre közelségbe kerüljünk.
Dekoráció
Végül a türkiz, a narancs, a piros, a lila, a világoskék és a napsárga kapott kisebb-nagyobb szerepet a lakásban. Az, hogy egy-egy szín csak kisebb felületen, de több helyiségben is felbukkan, hangulatilag összekapcsolta a tereket.
Hogy hova melyik szín kerüljön, az egyes színek hatásain is elméláztunk: ránk, az adott térre és annak funkciójára vonatkozóan. A dolgozósarok piros elemei tényleg inspirálnak a kreatív munkára, és a konyhában is érvényesül a napos alaphangulat a padló kövének köszönhetően. Az étkező türkize valóban nyugodt hangulatot teremt, ami lassabb étkezéseket eredményez - megfigyeléseink szerint az amúgy is órákig pár falatot evő 4 évesek körében mindenképp. Utóduk evési szokásai miatt őszülő szülőknek épp ezért nem ajánlanám...
A lakás adottságai teljesen átlagosak a fényviszonyokat illetően, gondoltuk, nem árt javítani rajta. A fényevés helyett inkább mindenféle közismert és veszélytelen trükkhöz folyamodtunk a fény becsábítására és benntartására.
Az optikai tértágítás házilag alkalmazott módszerei: - világos színű, homogén padló, ugyanazon térben burkolatváltás nélkül
- világos falszínek (fehér és halvány bézs a legtöbb falon)
- sok fehér használata a bútorok esetén, magasfényű fehér konyhabútor
- ablakkal szemben, annak magasságában üvegfelületek, tükrök
- üvegcsillár, üvegdekorációk
A komfortérzetet sokféleképpen meg lehet teremteni. Kényelmes székekkel, kanapékkal, kényelmes magaságokkal, kényelmes terekkel, kényelmes anyagokkal. És az is a kényelem része, ha a berendezés könnyen használható, ha ránk van szabva, ha igazodik a mindennapjainkhoz, ha minden kézre áll. A bútoroktól kezdve a legkisebb apróságokig, mindentől függ. Ez az otthonosság érzése, ami inkább rajtunk múlik, nem a pénztárcánkon.
A burkolatok választását is a kényelem szempontjából közelítettük meg, és vetettük el nagyon gyorsan a kivitelezés során felajánlott, családi házakban előszeretettel használatos kőpadlót. Ez utóbbi választásakor a praktikumot, a könnyebb takaríthatóságot, a burkolatok egységét szokták emlegetni. Lehet ez ízlés kérdése is. Számomra egy belső tér ridegnek hat kővel, pláne, ha szőnyeggel sem lágyítanak rajta. A kergetőzésekből származó szokásos esések sem lennének annyira viccesek. Takarítani pedig a parkettát is ugyanúgy lehet, csak vödör kell hozzá, felmosó, meg némi víz...
Trendi vagy semleges? Kérdés, hogy mennyi időre tervezünk, a padló nem épp szezonális eleme a lakásnak. A most divatos, erőteljes, karakteres változatok később talán már nyomasztanak, és könnyen előfordulhat, hogy ha az egyszerűen variálható bútorokban, kiegészítőkben stílust váltunk, az összkép is zavaros lesz. Mi az alapokat hosszú távra terveztük, a többi pedig bármikor alakulhat - kevésbé fanatikus családtagok módszeres meggyőzése után. Így került mindenhová fehér kőris, az előterekben afrikai afréziára váltva.
A melegburkolatoknál egyetlen kérdéses pontunk volt sokáig: a szűken forduló, pihenő nélküli lépcső burkolása. Esésgyanús övezet. Végül a padlószőnyeg mellett döntöttünk, abból is a speciális, jó minőségű lépcsőszőnyegek kategóriáját választva. Puha, meleg hatású, kényelmes, és tapasztalataink szerint gyerekbiztos. Minden józan megfontolás ellenére színében világos, de jól takarítható, antiallergén és portaszító tulajdonságokkal bír. A kakaót és a málnaszörpöt is taszítja, amennyiben betartjuk az általam hozott távoltartási végzést a lépcső 2 méteres körzetében.
Két erősen kiskorú mellett alapvető volt, hogy nem akarunk olyan elemeket a lakásban, amik veszélyesek lehetnek akár a srácokra nézve, akár a haramiák által a berendezésre vonatkoztatva. Ez persze nem csak biztonsági, hanem kényelmi kérdés is, ha nem akarunk örökké a nyomukban járni, egyszerűbb eleve úgy tervezni, hogy megelőzzük a bajt – így gondolkoztunk. Jó tapasztalat volt az előző lakásunk is, ahová még ketten költöztünk be, de négyen költöztünk tovább. Azalatt a 4 év alatt, amit ott töltöttünk, a gyerkőcök kúszó mutatványától kezdve folyamatos felszámolás alatt álltak páros életünk tárgyai és a lakás berendezése: vertikálisan fölfelé vagy horizontálisan a lakásból kifelé haladva. Befelé egyedül a hangfalak mélynyomója ment - de ebben nem a mi kezünk volt. Azt, hogy a TV-hez kapcsolódó elektronikai eszközök alsó polcos elhelyezését egy időre likvidáljuk otthonról akkor döntöttük el, amikor kolbászkarikák és legókatonák kerültek elő a rejtélyes módon nem működő dvd-lejátszóból.
Így nem jöhettek szóba gyerekmagasságban: - nagy méretű üvegfelületek, üvegasztal, vitrin
- éles sarkok
- elektronikai eszközök
- nagyméretű bútorok a falhoz való rögzítés lehetősége nélkül
- pakolászásra csábító törékeny dolgok, alsópolcos elhelyezés
Sokszor látok olyan lakótereket, ahol nem éppen gyerekbarát/szülőbarát a berendezés. El tudom képzelni, hogy a családi üvegasztal sosem reped meg, akárhány acélmozdony és traktor esik rá, sőt, léteznek acélmozdonyt és traktort az asztal fölött nem dobáló gyerekek is (talán lányok??), mégis, jobb a komolyabb károkat inkább megelőzni.
Ami a biztonsági eszközök hatalmas választékát illeti: érdemes reálisan átgondolni, mi az, ami átrendezéssel ezek nélkül is gyerekbiztossá alakítható, hogy csak a legszükségesebbeket kelljen beszerezni. Biztonsági ajtózárak helyett például száműztük a veszélyes dolgokat és turkálható fa/műanyag eszköz-lerakókat létesítettünk a lakás több roppant izgalmas pontján. A hűtőre csak egyszer tettünk zárat, pedig ha a józan eszünkre hallgatunk, inkább nyitva hagyjuk, hogy egyen végre valamit a gyerek. A tapaszt végül a gyerekbiztonsági bizniszből kimaradó tudatlan (és feltehetőleg éhes) felnőtt vendégek gyakorlatilag letépték a helyéről.
Az alapkoncepciót - avagy azt a „képet”, hogy mit is szeretnénk látni, érezni a lakásban, nem árt minél előbb meghatározni, és aztán ehhez tartani magunkat. Kisebb kilengések persze megengedhetők. Nálunk a következő kulcsszavak mentén történt a tervezgetés a lakás egészére vonatkozóan:
- Biztonság
- Kényelem
- Világos terek
- Csak néhol felbukkanó, de inspiráló színek
- Maximális helykihasználás - egyedi bútorok
Ezzel a kérdéssel találkoztam a legtöbbször azóta, hogy a falakra vakolás, alapozás után néhány helyen, csupán pár centiméter mélységben gipszkarton került. Nem álmennyezet gyanánt, és nem is a koronavilágítás kereteként. Polcrendszernek sem volt nyoma, hangszórókat sem akartunk elrejteni benne, és szépen megvilágított állandó kiállítást se terveztünk. Ez utóbbiak az épített polcoktól kezdve nekem valahogy nem az eseteim a lakberendezésben.
A mi gipszkartonaink rásimultak a falra: a nappali egyik főfalának közepén, annak teljes magasságában, a másik a hálóban a plafontól 120 cm-re lefelé, teljesen érthetetlenül. A harmadikból egyértelműen egy kandallókeret formálódott, így azon majdnem mindenki keresztülnézett, csak az éberebbek firtatták a közepére rakott konnektor okát. A "haszontalan" falakon azonban senki nem tudta túltenni magát. Se így, se úgy. Végső értelmüket csak sokkal később, a költözés előtt nem sokkal nyerték el...
Ugye mindenki találkozott már azzal a jelenséggel, amikor másnál látva borzasztóan ellene van valaminek, ám amikor ő kerül kellő közelségbe A Dologgal, már egészen másként látja a helyzetet. Így voltam én az üvegtéglával. Amikor régen divatba jött, valószínüleg nálam a rossz példák rögzültek. Az üvegtégla lelki szemeim előtt egyféleképpen, a hullámos verzióban jelent meg, esetleg valami borzasztó kékkel kombinálva. A felhasználásuk sem tetszett igazán, sokszor erőltetettnek éreztem a lakásban való felbukkanásukat. Laktunk olyan bérelt lakásban, ahol üvegtéglával kerítettek a méretes előszobából egy roppant jóformájú félköríves fürdőszobát. Ha rajtunk kívül más is tartózkodott a lakásban, használhatatlannak bizonyult az átlátások miatt.
  
Manapság már számtalan színben és formában is megvásárolhatjuk. Miután mi nem látványelemként, csupán funkciójában akartuk használni – nevezetesen átvezetni a fényt az ablaktalan vagy kis ablakkal rendelkező fürdőkbe, így mindenképpen mellettük döntöttünk. Aprókockás, színtelen változatban.
A villanyszerelő után hamar interjúztatott a víz-gáz szerelő csapat is. Hanyag eleganciával kezeltük az ügyet – lévén, hogy nem kértünk semmi extrát, ezen kívül a szakértelem a másik oldalon látszott derengeni. Így inkább az igények/funkciók meghatározásával és a formavilággal törődtünk, aminek beszerzése amúgy is ránk háruló feladattá vált.
A radiátorok elhelyezése hamar kipipálódott, ahová csak lehet melegburkolatot terveztünk, így a padlófűtést nem igényeltük, más, modernebb fűtési technikák pedig a kivitelező részéről nem jöhettek szóba. Egyetlen helyre, az elkülönített konyha kőpadlója alá utólag biztosan padlófűtést kérnék a nagyobb komfortérzet miatt, és már csak azért is, hogy a minden-négyzetcentiméter kihasználó kis alapterületen ne kelljen a radiátornak helyet szorítani.
A vízkérdésnél pedig egyértelműek voltak a következők: - mindkét szinten szükséges a minden igényt kielégítő fürdőszoba,
- mosógép ne legyen egyik fürdőben sem,
- egyszerre lehessen vizet vételezni több helyen = nagy tartályos kazán
Ezek az annyira alapvető és minimális követelések nem voltak annyira alapvetőek és minimálisak a tervezett kivitelezés szempontjából, tehát ezeket a tervezésben is át kellett vezetni.
Felbuzdulva a villanyszerelési terv szükségességén, valahogy a csillár – mint a legfőbb, legmeghatározóbb darab - szükségességét is érezni kezdtem, családom valahogy kevésbé érezte ugyanezt. Nem is kellett keresgélnem: egy nagyobb bevásárlóközpont virágüzletének kiarakatában függeszkedett mindkettő (igen, kettő), egy szépen megterített asztal fölött. Sem előtte, sem azóta nem láttam hasonlóan egyszerű, de nagyszerű formát. Vesztenivalóm nem volt, hiszen nem volt mihez alkalmazkodni, lévén, hogy ez volt a kollekció első darabja. Gombhoz a kabátot tipikus esete.
Azért nem adta magát könnyen. Többször jártam arra, néha direkt, a lámpa kedvéért, néha csak úgy mellékesen, félszemmel pillantottam rá, de mindig tetszett. Reggel is, este is, fényben is, sötétben is. Gondoltam, mégis csak lakva ismerjük meg majd igazán egymást, így megvettük.
 Ki gondolta volna, hogy téli álmunkat még szinte az alapozás környékén megzavarja a villanyos csapat??! Mert persze, tudtuk, hogy ki kell találni a lámpák, kapcsolók és konnektorok helyét. De, hogy ahhoz, hogy mindez jól használható, körültekintő és diszkrét legyen, voltaképp az építkezésnek ebben a korai szakaszában jobb esetben már kész lakberendezési tervek kellenek, erre nem állítom, hogy fel voltunk készülve. Végül nem jártuk körül szakszerűen a témát, egyszerűen csak átgondoltuk, mit, hol és hogyan fogunk használni, milyen elektronikai eszközökre lehet számítani, azok mennyire legyenek szem előtt avagy elrejtve. Mint mindenben a ház kialakításával kapcsolatosan, itt is a gyerekek kerültek a középpontba. Így nem volt kérdéses a gyárilag gyerekbiztos konnektorok megrendelése, illetve az összes lámpakapcsoló gyerekmagasságba helyezése. Költséghatékonyság miatt a fűtött kocsibeállóról, és fűtött, páramentesített fürdőszobai tükörről is sec-perc alatt lemondtunk – igaz fel sem merült az igényekben. A villanyszerelő ajánlataiban viszont igen, csakúgy mint a patronos elektromos radiátor. Némi idegenkedés okán ezt is ejtettük, talán nem szerencsésen. Nem is olyan rossz dolog az...
 A konnektorok számát csak ésszerű mennyiségben növeltük meg, annál is inkább, mert az energiafogyasztás mérséklésére sokkal praktikusabbak a főkapcsolóval ellátott hosszabbítók, mellyel egy sor elektronikai eszköz áramtalanítása egy mozdulattal megoldható. Lényeges kérdés volt persze az internet, telefon és a TV csatlakozók elhelyezése, de itt is ésszerűen korlátoztuk a számokat, nemcsak a költségek fékentartása miatt. Néhol elvi döntés született arról, hogy hálóba ne kerüljön TV, se hozzánk, szülőkhöz, se a gyerekszobába. Amikor egy nap huszadjára csendül fel a lakás egyetlen készülékében a kockás fülü nyúl, nem mondom, hogy nem ingok meg egy pillanatra és vésőre gondolok meg a lakásban szálló finomporra...
A kapcsolók rendszerét a józan észre és a villanyszerelőre hagyatkozva találtuk ki, alaposan teletűzdelve váltókapcsolókkal, kényelmes távolságokkal. A sötétebb folyosók és lépcsőházak fényjelzős szerkezetet kaptak. Olyan magasan vannak, hogy a gyerekekhez mérten kényelmes legyen, megoldva ezzel az egyedül közlekedést mosdóba, hálóba, mindenhová. Nekünk ez a kényelem, a többi csak szokás kérdése.
Az egész lakástervezés központi gondolata volt a fény. Minél több, annál jobb. Egyelőre csak a terekhez, az elképzelt szobákhoz, bútorokhoz kellett alakítani a tervezést, a formavilágot későbbre hagytuk. Abban persze már akkor képben kellett legyünk, hogy kisebb vagy nagyobb lámpát szeretnénk-e az adott helyre, és nemcsak a mérete, a fényereje miatt is. Az emelet egy picivel egyszerűbb volt, mert az itt lévő szobákat külön egységként kezelve könnyebb volt a tervezés.
A földszinti nagyobb közösségi térbe a központba álmodott csillárokon kívül számos helyi világítást terveztünk, gyakorlatilag a közös térben lévő különféle funkciók elválasztása mentén. A konyhában ugyancsak a komplett berendezés szükséges volt fejben ahhoz, hogy érdemes legyen tervezni. Ha az egyéb terekben még meg is engedhető kisebb tévedés, a konyhában ez szinte lehetetlen. Hűtő, sütő, mikró helye, főzőlap három fázisú kiállása, mosogatógép, mosógép, kisgépek, pultvilágítólámpák, elérhető szabad konnektorok. Ezeknek kellett 11 nm-en helyet találni.
A nagyobb kérdésekben persze megegyeztünk. Például kellenek szobák. A kézhez kapott terveken az alábbiak szerint változtattunk:
1. Vessük el az amerikai konyhát és térjünk vissza az ajtóval szeparált konyhai megoldáshoz a gyerekek, a nemkívánatos hanghatások (mosógép, mosogatógép, szagelszívó) és a szagok miatt. Nem lesz sok hely, de minden elfér, és még a kamrával is összenyitható.
2. A nappalival egy térbe, de mégis külön, kényelmes dolgozó és gardrób kerüljön.
3. Lent is legyen zuhanyzásra alkalmas helység a kert közelsége, a tumultus elkerülése és a vendégek miatt is.
4. A két külön gyerekszoba helyett közös háló és közös játszószobát alakítsunk ki.
|  |
Bejegyzések
.jpg)
.jpg)
