2011-11-17

Semmi sem örök, csak a változás - Egy lakás átváltozásainak története


A fekete-fehér lakásról szóló múlt heti posztban megemlékeztem egy olyan hazai lakásbemutatóról, ami arra a prágai otthonra emlékeztetett. A stílusos, merész, izgalmas lakást egy lakberendezési újság utolsó körös pályázati fordulójában láttam pár évvel ezelőtt. Az újság az Otthon magazin volt, a pályázat pedig Az Év Kedvenc Otthona névre hallgatott, és a lényege a laikus, hétköznapi lakberendezés díjazása volt, azaz bárki pályázhatott a saját lakásával, a szakmabeliek kivételével. A beérkezett több száz pályázatból a szakmai zsűri a végső körbe 5 lakást választott, amit bemutatott a magazin oldalain, majd az olvasókra bízta a döntést: melyik a legjobb, kié legyen a fődíj.

Mint hogy ez ugyanaz a pályázat, amin én is indultam, engedjetek meg egy kis személyes kitérő a történetben: nálam itt indult el minden, a szituáció meglehetősen tipikus volt: a gyerekek érkezésével a lakberendezéstől igen távol álló, civil munkámból átmenetileg kiszakadva épp belevágtunk egy építkezésbe, amibe igyekeztem minden kreatív energiámat beleadni, mert annyira élvezetes volt a tervezgetés, utánajárás és minden, ami ezzel járt (még az is megszépült, hogy gyakorlatilag a gyerekek szinte a kocsiban "nőttek" fel, annyit ingáztunk az albérlet és a ház között). A 2009-es pályázatra annak rendje és módja szerint beküldtem a költözést követő képeket, és nem tudom elmondani, milyen büszke voltam, hogy mi is benne vagyunk abban az 5 lakásban, amelyek a magazinban szerepelhetnek. A lakás fotózása volt az újabb fordulópont, és mivel egyértelmű lett, hogy ettől most már nincs menekvés, én EZT akarom, a pályázat végső eredménye körüli izgalom csillapíthatatlan volt. Úgy éreztem, hogy ez a bennem formálódó új elköteleződés már átlépte a hobbi kereteit, de csak akkor tudok lépni efelé, ha a legjobb visszajelzést kapom erre, ha a mi otthonunkat választják meg az 5 közül a legjobbnak. Komolyan, nem láttam B verziót, csak ezt. A pályázatot követő hónapokban indult blog nevéből, a magazinos megjelenéseimből, munkáimból gondolom az is rájön, hogy ez sikerült, aki nem tudott eddig semmit ennek a hátteréről. Szóval kalandos és munkás volt az elmúlt 2 év, de nagyon megérte!

Mercedes fekete-fehér lakása az eggyel korábbi, 2008-as pályázat egyik legjobbika volt, és bár én teljesen más berendezésben gondolkodtam, egyértelműen az övé volt a favoritom (mint most kiderült, ismeretlenül is annyira egy hullámhosszon vagyunk, hogy ő is a mi lakásunkra szavazott egy évvel később, köszönet érte!). A múlt heti posztban magára ismert és gyors a levélváltásnak köszönhetően döbbenetesen jó képeket küldött a lakás eddigi életéről, hogyan alakult át, hogyan igazodott Merci szenvedélyének jóvoltából az állandóan változó körülményekhez, igényekhez. "12 éve lakom itt, 9 kanapét cseréltem, 3x burkolatot váltottam, szinte havonta változtatok kiegészítőt, egyszerűen nem tudok leállni..."   Alábbi képeken egy és ugyanazon lakás fázisait láthatjuk, ahol minden a tulajdonos keze nyomát viseli. Lássuk, mi is történt itt!

A kezdetek:


A belvárosban, műemlék épületben lévő régi polgári lakásban járunk. Házigazdánk három éves kora óta a környéken lakik és ragaszkodik az ismerős helyekhez. "Szeretem ezt az utcát, a házat, ezért én is itt vettem lakást, ami egy 28 nm-es romhalmaz volt. Nem volt víz, villany, rozogák voltak az ajtók, ablakok. Borzasztóan nézett ki, de én láttam benne a szépet. Tudtam, hogy a padlástér beépíthető, így az emeleten még 40 nm-nyi alapterülethez jutottam. Alul van a nappali, az előszoba és a konyha. Fent a háló, gyerekszoba, fürdőszoba. Az első berendezés a régi bútorokkal anyukám hatására formálódott, azt hiszem az ízlésemet és a kreativitásomat - ha van - Tőle örököltem. Kicsi koromtól körbevettek a szép bútorok, festmények és anyám egy varázsló volt. Alig tudott költeni a lakásra, de Ő mégis megoldotta, igazán szerette a szépet!"

Az újabb korszakban bár a berendezés alig változott, a régi barna színvilág kicsit világosodott, a hangulat pedig romantikusra váltott a fehér antikolással, a virágos kanapéval.


Pár év múlva totális átalakulás következett, amivel az Otthon magazin olvasói is találkozhattak a 2008-as pályázat lakásbemutatói között. A koncepció ezúttal Merci fény- és térigényén alapult, és számos bútorcseréhez, bútorfelújításhoz vezetett: "Untam, hogy a régi komód fiókja leszakad, a szekrényajtó lóg, hogy nem tudok hol tárolni, frissességre vágytam, valami újra, modernre. Pénzem nem volt rá, így azzal gazdálkodtam, amim volt. A hálószoba átalakítása kissé kilógott a nappali-konyha egységéből és színvilágából, nem éreztem még késznek a fotózáskor. Nem gondoltam, hogy bejutok a döntőbe. Talán csak próbát akartam tenni, hogy meddig jutok így. A sors fintora, hogy akkor 1 millió forintot lehetett nyerni, de én csak akkor nyerhettem volna, ha adnak 1 milliót, hogy befejezhessem amit elkezdtem..."  









"Az első időben mindent saját magam oldottam meg. Lámpa búra szikszalaggal áttekerve, pólóból párna, egyedi képek. Minden barna bútort fehérre, vagy feketére festettem. Azt gondolom, hogy nagyon jó a saját megoldás, de csak akkor, ha nem a kényszer szüli! Nálam az volt, meg kellett oldanom, hogy ha valami mást, egyedit akartam, de költségekbe nem verhettem magam. Ideig-óráig jó volt, de aztán úgy éreztem, megint váltanom kell."


Az első lakásbemutató anyag fotózása után két hónappal végzett a háló átalakításával is, piros-fehér-fekete lett a színvilág:



"Azt mondtam ebből elég, most más lesz, új, modern, tiszta és lakható! Így is lehet saját ötletet, különlegeset alkotni, sőt, szerintem a modern még jobban megkívánja, hogy egy kis fűszert kapjon az egyedi megoldásokkal. Hogy ne legyen tiszta Ikea és legyen személyisége, belevittem magam, ami csak rám jellemző: A blonden keretet sárgára festettem, betűket raktam a falra, és megvettem pár drágábbnak számító desing bútort is (a székeknek pl. nem tudok ellenállni!)"

Az újabb fázis idén megjelent az Otthon magazinban, a hűséges és szemfüles olvasók jól láthatták Merci kislányának megszületésével együtt járó változásokat. A lakás kicsit újabb, kicsit színesebb lett:




Ez a szék....zseniális!


Év elejéhez képest - ki hinné??? - ismét változott az összkép. "Festék spray mindig van itthon, most is átfújok dolgokat, de már nem kényszerből teszem. Az étkező asztalom is saját gyártmány. Egy kidobott, szürke retró tv állvány, amit a lakatosom meghosszabított, én pedig üveglapot tettem rá. A férjem autófényező barátja fújta le fehérre, mert ez nekem már nagy feladat volt. Az állandó "agyalás", hogy miből, mi legyen, úgy tűnik sosem szűnik meg."











Míg a legújabb beszerzés, a design-ikon (Philippe Starck: Louis Ghost széke) még keresi a helyét, úgy tűnik, a macsek már megtalálta:




A tárgyak újraértelmezése mindig terítéken van: "Ilyen a lámpám is ami a két kanapé közöttt van. Kaptam egy sima fehér üveg lámpaburát, beletettem egy 700 forintos Ikea lámpa testet és rátettem egy tam-tam székre."


Ha Merci továbbra is így halad, biztosan láthatunk még újabb fenomális átváltozásokat. Dicséretes  a kreativitása és a szemlélet, amivel hozzányúl a terekhez, és az is nagyon jó, hogy van igény az állandó megújulásra, az egyediségre. Minden elismerésem! Merci, várom a következő fordulót!!!

Ha Ti is megmutatnátok saját lakásotokat, vagy most kedvet kaptatok egy kis renováláshoz, küldjetek fotókat a kedvencotthon[kukac]gmail.com címre.

Tegyetek egy lájkot a bejegyzés végére, ha tetszett Merci lakásának átváltozása!



Az Otthon magazinban 2008-ban és 2011-ben megjelent képek (lásd a hivatkozott linkeket) Darabos György fotói.

Szólj hozzá!

2 megjegyzés:

Bog-Bog írta...

Nem találok szavakat, gyönyörű lett!

Szentgyörgyi Katalin írta...

Hihetetlen jó ez a fotósorozat! Szinte végigkövethetjük a lakberendezési trendeket. illetve nem is, hiszen a terek megálmodója jó érzékkel jár egy lépéssel a divat előtt. Valóban kreatív és ez benne a legjobb! Gratulálok!