2015-08-23

Nagyvárosi fények


Ilyen-olyan hangulatvilágítással tele van a lakás, de fénykábelekből sosem elég, pláne, ha olyan méretes, pillekönnyű és könnyen kezelhető égősorra bukkan az ember, mint ez a szép példány. A mintadarabot - igaz más égőkkel felszerelve - régi jó barátoknál, a Merci-Ancsa párosnál fedeztem fel, majd Juditu (fröccs)teraszos díszkivilágítása végleg meghozta a kedvem, hogy beszerezzek én is egyet. A játszószoba nagyvárosi sziluettjének lámpáiként igazán ütős választásnak bizonyult!


20 db melegfényű LED-es égő adja a hangulatot, esetünkben tejüveg gömbökkel, amik egy 10 m-es fekete kábelhez csatlakoznak. A felrakás/függesztés bárhogy variálható, az izzók felett kis akasztók segítik a legtökéletesebb forma megtalálását.




Még kacérkodok a gondolattal, hogy a nyárutón inkább a teraszt boldogítom vele (a fagerendákat szépen be lehetne hálózni), de annyira jól néz ki, hogy talán egy példány nem is elég... :) Ha kedvet kaptatok hozzá, nézzetek további felhasználási opciókat itt és itt, nehezen tudok elképzelni olyan lakásbelső / outdoor vonalat, ahová ne passzolna.





Ne habozzatok megrendelni, kicsi a készlet, itt megtaláljátok!

Fotók: Kedvenc Otthon

Papírzsákok: Cucc

2015-08-04

Design ipari méretben


Az autentikus ipari székeket, lámpákat, asztalokat kínáló ArtKraft eddig is központi helyet foglalt el az ipari stílusú beszerzőhelyek palettáján. Költözésükkel méltó környezetbe, a 11. kerületi, hajdani “Csonka”majd “Április 4.” Gépgyár volt szerelőcsarnokába került az iroda és a raktárkészlet, melynek betongerendáin ma is működő ipari daru mozog. A hatalmas, közel 500 m2, 9 m belmagasságú gyárcsarnokban hónapokig folyt a munka, melynek során megőrizték a csarnok minden ipari jellegét. A raktárban két szinten futnak az ablakok, így világos, fényes, padlózata pedig aszfalt és beton. A mesterséges világítást egy vegyigyár robbanásbiztos lámpái adják. Látogassátok meg őket mielőbb, és szemezgessetek az egyedi, mindig megújuló kínálatból!








Fotók: ArtKraft

2015-07-19

Egy szoba ötször


Íme a főszereplő. A nappalink gyapjúszőnyege szerelem volt első látásra, 5 éve, a költözéskor vettük. Amikor minden a műszálas "shaggy" szőnyegekkel volt tele, akkor néztük ki ezt a testes, súlyos, kézműves darabot, gyapjúszálakból sodort hurkákkal. Takarítani persze nem volt könnyű. Nemcsak a sűrű textúrája miatt, de kirázni is többemberes meló volt. Még így is megérte, sokáig csodáltuk, csodálták. De közben éreztük, hogy máshol jobb helye lenne, ahol a srácok megkímélik a rohangálástól, a szőnyeg meg minket a gyapjúszöszöktől. Szóval eljött a váltás ideje. Hogy milyen legyen az új, korántsem volt egyértelmű.


A teljesség kedvéért ezek a nappali-étkező-dolgozó közös terének részletei: a kanapés történet, szemben vele az étkező a türkiz/arany mintás Casamance tapétával, a szintén türkiz kandallós fal, átlátásban az ombre fiókos szekrénnyel, a piros lámpával, és a hosszá passzoló Osborne & Little tapétával. Nem véletlenül volt idáig semleges színű szőnyegünk, és mégis izgatott, hogy viselkedne itt egy erőteljes szín-/formavilágú szőnyeg, netán egy klasszikus, ami teljesen eltér a szoba kissé eklektikus, de egybeforrt stílusától.

A Diego Tulipo márkájának darabjaiból válogattam a webshopjukon keresztül. Végül 5 szőnyeget próbáltam ki az alacsonyabb-közepes árfekvésből, volt, amit benéztem, és volt, ami sokkal jobb volt, mint számítottam. Tanulságos volt élőben és fotókon keresztül is, a döntés pedig sehogy nem ment könnyen. A facebook tábornak ezúton is köszönet a döntést támogató szavazatokért! 

Alább a szoba átváltozásai, a kipróbálás sorrendjében. A szerencsés nyertes (szőnyeg) majd a végén kiderül! :)

1. A csíkos


Ez a helyes, csíkos mintás változat a Retro Stripe névre hallgat, méretét tekintve egy fokkal nagyobb, mint amekkorát a két kanapérész a szoba összméretéhez képest kényelmesen befogna: 160x230-as. A geometriai minta mindig nyerő, sokféle stílushoz passzintható, bár kétségtelen, hogy kötöttségeket is teremthet. A fekete - "fehér" csíkozás kellően friss, bár egyesek szerint picit vibráló a szemnek, számomra viszont tökéletes látvány. Nem lehet nem észrevenni, hogy mennyire rímel a Fehér László kép ritmusára, képi világára, jóleső ez a visszaköszönés. A szőnyeg színe azonban megtévesztő: a fotón nálam is, csakúgy mint a weboldalon fehérnek látszik az, amit valójában erős törtfehérnek vagy világos bézsnek mondanék. A takarítás szívás, mindig látszik valami szösz rajta (már akit ez érdekel).






2. A kockás


Kellemesen csalódtam ebben az Art Aquarelle névre hallgató darabban. Azt gondoltam, hogy brutál sok lesz ide a számtalan színkockája miatt, első látásra mégis egy kis felüdülést jelentett a padlón. A szoba minden színét szépen összehozza, kisebb mérete (120x170) miatt nem uralja a teret, a takarítása nem vészes. Erőteljes vidám színei vannak, de még pont a harsányság határán, amitől óvakodnék. Gyerekszobákba is remek lehet, amennyiben a falakon és a bútorokon nem jellemző a színezés.


  


3. Street art


A Street art kollekció szőnyegei valóban az "utcai művészet" stílus egyes elemeit veszik át, ezen a darabon graffitik jelennek meg montázs szerűen. A színek abszolút passzolnak az enteriőrbe, a mintát viszont soknak érzem, és ezen a választott méret sem segít (160*230). Játékos és vagány, de egy össznépi finom eklektikába már nem fér bele, túlcsordul egy határon. Kamaszoknál nyerő lehet.







4. Bordó klasszik


Nagyon vágytam egy ilyen klasszikusra. Aki ilyen terekben nőtt fel, lehet, hogy kevésbé akarja újra ezt a vonalat látni, de nálam ez kimaradt. A kilimek, perzsák persze sosem mennek ki a divatból, de olyan szerencsénk sosem volt, hogy akár örököljünk, akár magunkévá tegyünk egy szép példányt. A Royal Keshan kollekció Meander szőnyege klasszikus afgán, és ősi perzsa motívumokkal díszített, természetes alapanyagból készült bordűrös szőnyeg. Szerintem gyönyörű, minden színében passzol hozzánk. Nyilván nem kell, hogy mondjam, mennyivel jobb a talpnak (és a szemnek) egy gyapjú szőnyeg a műszálas változatoknál. Takarítás szempontjából szinte semmi nem látszik meg rajta. A mérete tökéletes: 135x200.








5. Türkiz klasszik


Még egy klasszikus minta a Royal Keashan szeriából, de ezúttal finom, halvány zöldes-türkiz változatban. Abszolút belesimul a környezetbe. Mérete nem is lehetne jobb: 135x200. Finoman rímel a türkiz függönyökre, átellenben a tapétára, a párnákra, a kandallós falra, és valahogy pont ez, ami elgondolkodtat: kell ennyi ugyanabból a színből (pontosabban annak árnyalataiból)? Takarítása kíméletes, alig látszik meg rajta valami. Ez is gyapjúból készült, bordűrökkel. Egyértelműen a klasszikus vonalat erősíti, kevés kitekintést hagy más stílusok felé. Szép, harmonikus.






És a nyertes: A csíkos! Nem tudtam elszakadni a csíkos változat egyszerű, de markáns grafikájától, ami kompromisszumok nélkül simul a mostani térbe, és picit előre tekintve is megállja a helyét egy esetleges tapétacsere esetén. Gyakorlatilag bármit lehet választani mellé, és főleg, bármilyen színben. Szőnyeget, tapétát ritkábban cserélünk mint textileket és díszpárnákat, ez is közrejátszott a döntésben. 
A türkiz klasszikus - ha megnézitek a szoba teljes egészét mutató képeket - egy színharmóniában jeles, de "túl korrekt" teret csinált volna a mostaniból, és azokat nem szeretem. A bordó klasszikust majdnem bevállaltam, de ahhoz több eklektikára vágytam volna, hogy a klasszikusság, a vintage a bútorokban is megjelenjen.
Mindent összevetve nagyon jó játék volt a szoba átváltozásait figyelni, köszönet a lehetőségért a Tuliponak!

Fotók: Kedvenc Otthon