Felvillanyozódunk

Ki gondolta volna, hogy téli álmunkat még szinte az alapozás környékén megzavarja a villanyos csapat??! Mert persze, tudtuk, hogy ki kell találni a lámpák, kapcsolók és konnektorok helyét. De, hogy ahhoz, hogy mindez jól használható, körültekintő és diszkrét legyen, voltaképp az építkezésnek ebben a korai szakaszában jobb esetben már kész lakberendezési tervek kellenek, erre nem állítom, hogy fel voltunk készülve. Végül nem jártuk körül szakszerűen a témát, egyszerűen csak átgondoltuk, mit, hol és hogyan fogunk használni, milyen elektronikai eszközökre lehet számítani, azok mennyire legyenek szem előtt avagy elrejtve. Mint mindenben a ház kialakításával kapcsolatosan, itt is a gyerekek kerültek a középpontba. Így nem volt kérdéses a gyárilag gyerekbiztos konnektorok megrendelése, illetve az összes lámpakapcsoló gyerekmagasságba helyezése. Költséghatékonyság miatt a fűtött kocsibeállóról, és fűtött, páramentesített fürdőszobai tükörről is sec-perc alatt lemondtunk – igaz fel sem merült az igényekben. A villanyszerelő ajánlataiban viszont igen, csakúgy mint a patronos elektromos radiátor. Némi idegenkedés okán ezt is ejtettük, talán nem szerencsésen. Nem is olyan rossz dolog az...

A konnektorok számát csak ésszerű mennyiségben növeltük meg, annál is inkább, mert az energiafogyasztás mérséklésére sokkal praktikusabbak a főkapcsolóval ellátott hosszabbítók, mellyel egy sor elektronikai eszköz áramtalanítása egy mozdulattal megoldható. Lényeges kérdés volt persze az internet, telefon és a TV csatlakozók elhelyezése, de itt is ésszerűen korlátoztuk a számokat, nemcsak a költségek fékentartása miatt. Néhol elvi döntés született arról, hogy hálóba ne kerüljön TV, se hozzánk, szülőkhöz, se a gyerekszobába. Amikor egy nap huszadjára csendül fel a lakás egyetlen készülékében a kockás fülü nyúl, nem mondom, hogy nem ingok meg egy pillanatra és vésőre gondolok meg a lakásban szálló finomporra...

A kapcsolók rendszerét a józan észre és a villanyszerelőre hagyatkozva találtuk ki, alaposan teletűzdelve váltókapcsolókkal, kényelmes távolságokkal. A sötétebb folyosók és lépcsőházak fényjelzős szerkezetet kaptak. Olyan magasan vannak, hogy a gyerekekhez mérten kényelmes legyen, megoldva ezzel az egyedül közlekedést mosdóba, hálóba, mindenhová. Nekünk ez a kényelem, a többi csak szokás kérdése.

Az egész lakástervezés központi gondolata volt a fény. Minél több, annál jobb. Egyelőre csak a terekhez, az elképzelt szobákhoz, bútorokhoz kellett alakítani a tervezést, a formavilágot későbbre hagytuk. Abban persze már akkor képben kellett legyünk, hogy kisebb vagy nagyobb lámpát szeretnénk-e az adott helyre, és nemcsak a mérete, a fényereje miatt is. Az emelet egy picivel egyszerűbb volt, mert az itt lévő szobákat külön egységként kezelve könnyebb volt a tervezés.

A földszinti nagyobb közösségi térbe a központba álmodott csillárokon kívül számos helyi világítást terveztünk, gyakorlatilag a közös térben lévő különféle funkciók elválasztása mentén. A konyhában ugyancsak a komplett berendezés szükséges volt fejben ahhoz, hogy érdemes legyen tervezni. Ha az egyéb terekben még meg is engedhető kisebb tévedés, a konyhában ez szinte lehetetlen. Hűtő, sütő, mikró helye, főzőlap három fázisú kiállása, mosogatógép, mosógép, kisgépek, pultvilágítólámpák, elérhető szabad konnektorok. Ezeknek kellett 11 nm-en helyet találni.

Szólj hozzá!