Jó, de minek?

Ezzel a kérdéssel találkoztam a legtöbbször azóta, hogy a falakra vakolás, alapozás után néhány helyen, csupán pár centiméter mélységben gipszkarton került. Nem álmennyezet gyanánt, és nem is a koronavilágítás kereteként. Polcrendszernek sem volt nyoma, hangszórókat sem akartunk elrejteni benne, és szépen megvilágított állandó kiállítást se terveztünk. Ez utóbbiak az épített polcoktól kezdve nekem valahogy nem az eseteim a lakberendezésben.

A mi gipszkartonaink rásimultak a falra: a nappali egyik főfalának közepén, annak teljes magasságában, a másik a hálóban a plafontól 120 cm-re lefelé, teljesen érthetetlenül. A harmadikból egyértelműen egy kandallókeret formálódott, így azon majdnem mindenki keresztülnézett, csak az éberebbek firtatták a közepére rakott konnektor okát. A "haszontalan" falakon azonban senki nem tudta túltenni magát. Se így, se úgy. Végső értelmüket csak sokkal később, a költözés előtt nem sokkal nyerték el...

Szólj hozzá!