Egy ilyen típusú sorházas építkezésnek kétségtelen előnye, hogy az anyagiak biztosítása után/mellett a folyamat látszólag magától elkezdődik és jobb esetben folytatódik is. Első lépésként nagy tudományossággal kiválasztottuk a leendő sorházak közül a legszimpatikusabban megrajzolt kis téglalapot a tereprendezési rajzról, valahogy így:
- Első ház ne legyünk, mert az olyan „szélen van”.
- Középen ne legyünk, mert az aztán nagyon a „közepe”!
- Keresztutca ne fusson nekünk, mert az olyan „mellbevágó”...
A döntés után nekünk csak a láblógatás marad – gondoltuk mi. Készültek ugyan tervek, de azok leginkább a lakáseladás végtelenített verziói voltak, az átmeneti megoldások felkutatásai, a bútorok eladásának licitárai, valamint a családi értékek (és a család) evakuálásának laza előkészületei. Ezen kívül csak álmodozás folyt – mialatt a gyerekek ezt alvással is megtámogatták, addig ment az ötletelés. Részemről a gyártás, életem párja részéről az elvetés, néhol a rendszert némi egyetértéssel megzavarva.
Szólj hozzá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése