Felbuzdulva a villanyszerelési terv szükségességén, valahogy a csillár – mint a legfőbb, legmeghatározóbb darab - szükségességét is érezni kezdtem, családom valahogy kevésbé érezte ugyanezt. Nem is kellett keresgélnem: egy nagyobb bevásárlóközpont virágüzletének kiarakatában függeszkedett mindkettő (igen, kettő), egy szépen megterített asztal fölött. Sem előtte, sem azóta nem láttam hasonlóan egyszerű, de nagyszerű formát. Vesztenivalóm nem volt, hiszen nem volt mihez alkalmazkodni, lévén, hogy ez volt a kollekció első darabja. Gombhoz a kabátot tipikus esete.
Azért nem adta magát könnyen. Többször jártam arra, néha direkt, a lámpa kedvéért, néha csak úgy mellékesen, félszemmel pillantottam rá, de mindig tetszett. Reggel is, este is, fényben is, sötétben is. Gondoltam, mégis csak lakva ismerjük meg majd igazán egymást, így megvettük.
Szólj hozzá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése