A lakás két gyerekszobája a legdinamikusabban változó terület, vagyis a srácok növekedésével párhuzamosan itt cserélődött a legtöbbször a dekor és a berendezés. Rengeteg mindent tudnék mondani arról, hogy mi ennek az oka – a gyerekszoba a kedvenc gumicsontom –, miért nem érdemes itt egy évtizedre, de még évekre előre sem tervezni, egy külön posztsorozatot is megérne. De most leginkább arról mesélnék, hogyan és miért került a búzafű a falra?! Festék formájában érkezett a lakásba a Poli-Farbe Platinum termékcsalád új, 2017-es színpalettájáról (B70), és leginkább azért, mert "egészségesebb" szobát szerettünk volna, ha nem is a búzafű klasszikus, jótékony élettani hatásának értelmében.
A váltás hirtelen jött, mégis a legjobb megoldásnak bizonyult. A pár éve a falra dobott "kockás abrosz", vagyis a kedvenc gyerekszobai Room Seven tapétánk nagyon jól bírta a strapát az akkor még közös gyerekhálóban. Nem koszolódott, nem kopott, nem szakadt, a tapéta tetején – a plafonhoz közel – mégis elszíneződést vettünk észre. Mivel ez a leghidegebb szoba a lakásban, és az emeleten mindig magasabb a páratartalom, itt előfordult már, hogy kisebb foltban penészedésre utaló szennyeződésre bukkantunk. Nem akartunk kockáztatni, és mivel közben a fiúk is megváltak a közös szobától, és külön-külön privát teret birtokolnak, nem ártott a változást ilyen formában is kifejezni.
A választott zöld színt – amellett, hogy idén erőteljesen megjelentek a lakásdivatban is a zöld különböző, fáradtabb, szürkésebb, esetleg mélyebb, smaragdzöldebb árnyalatai is – kellően üdének, játékosnak és fanyarnak éreztem ahhoz, hogy a kisebb alapterületű fiúszobába kerüljön. A szoba többi felülete adott volt, a sötétebb türkiz fal, a vele szembeni ombre-fehér szakasz, és a sárgára festett komód a fotótapétás szekrénnyel. Emlékeztetőül:
Szóval a tapétának mennie kellett, így gyorsan megváltunk tőle és egy kis ideig néma csendben - a srácok döbbenten állva - adóztunk az előbukkanó kék csíkos babaszobai dekornak. Elröppent 9 év.
A múltbéli, eredeti felületet először a Poli-Farbe Inntaler penészlemosóval kezeltük, ami ezeknél a szennyeződésre hajlamos vagy már szennyeződött falfelületeknél hatásosan alkalmazható lemosásra, fertőtlenítésre, előkezelésre (amennyiben penészgátló falfestést szeretnénk előkészíteni).
A szórófejes adagolóval kapható lemosóból 1 liter 5-7 nm-re elegendő egy rétegben. Gyorsan beszívja a fal, de használatakor érdemes hosszabb ideig szellőztetni, és távol tartani magunkat a permettől, mert szem-és bőrirritációt okozhat, hiszen erős vegyszer. Gyerekek közelében semmiképp ne végezzük a műveletet, de akár ránk sem árt egy maszk és egy védőkesztyű (igen, amit rajtam nem látunk..).
A lemosó után a legérzékenyebb felületeket még egy külön penészgátló alapozóval is átkentük.
A sor a gletteléssel, kisebb hibák javításával folytatódott.
Végül jöhetett a maszkolószalagok felragasztása a fal éleinél, sarkainál, hiszen csak egyetlen falfelületre került a búzafű zöld árnyalata.
Azon egy cseppet sem aggódtunk, hogy a gyerekszobába választunk festéket, hiszen a Poli-Farbe Platinum egyrétegű beltéri falfestékek formaldehidmentesek, tehát teljes biztonsággal használhatók babaszobákban is. Az is fontos volt a választásnál, hogy könnyen és gyorsan tudjunk dolgozni, és egy nap alatt meglegyünk az új szobával, mindenestül. Gyakorlatilag a tapétát is átfesthettük volna a Platinummal, de a penészjelek miatt, a biztonság kedvéért jobbnak láttuk inkább eltávolítani.
1 litert 15-20 négyzetméterre ajánl a gyártó, és valóban, az egyedi módon – az állag megőrzésének biztosítására zacskóba – csomagolt és lezárt, 2,5 literes kiszerelésű festék fele bőven megmaradt az utókornak, a többi elegendőnek bizonyult a kiszemelt falfelületre.
Természetesen jól fel kell keverni a használat előtt, hígítani nem szükséges. Ecsettel vagy finomszőrű hengerrel érdemes dolgozni vele – a nagyobb felület okán ez utóbbit választottuk. Festőtálca, illetve a padló vagy bútor védelmére takarófólia is legyen kéznél!
A haladós munka és a kis részletek javítgatása után, ha úgy látjuk, várjunk 2 óra száradási időt, és újabb réteget dobhatunk rá, de ha ügyesek vagyunk, akár egy rétegben is tökéletes fedést biztosít egy jól előkészített (mélyalapozóval kezelt) felületre.
Így hamar elkészült a festés, a szoba viszont csak később kapta vissza az egy gyerekre hangolt komfortfokozatát, mert az új ágy festése (nyersből feketére) több időbe telt, mint a fal színének átváltása. Tényleg nagyon dögös lett a két (illetve a nyomokban felbukkanó sárgával együtt három) szín találkozása a falon, és bár mindkettő markáns árnyalatot képvisel, nagyon harmonikus az összhatás.
Fehér, fekete vagy barna fabútorok is remek társai lehetnek ennek az árnyalatnak, de akár egy vadabb pinkkel vagy sárgával is ütős páros lehet.
A zöld elvileg egy új kezdet (a 2017/18-as időszak egyik trendszíne), úgyhogy ha kedvet kaptatok, vágjatok bele egy igazán gyors átalakításba!
Az otthoni falak tisztaságának kérdése soha nem foglalkoztatott jobban, mint egy átlag lakót, akit ugyan nem zavar egy-két kisebb piszkolódás, de az alapszíntől merőben eltérő, természetes mintázatokat sem szeretne látni az amúgy fehér/színes falakon. Mivel a lambériát magunk mögött hagytuk valamikor a '90-es években, és a falvédőről sem most jöttünk le, ez egy potenciális problémaforrás, pláne, ha kiskorúakkal élünk egy fedél alatt.
Az enyéim ugyan megkíméltek a falfirkáktól - gyanítom, hogy szobájukba applikált 2,5x1,5 méteres krétafal nagy mértékben játszott ebben szerepet - de élénken él az emlékezetemben néhány ismerős sztorija, akik nem voltak ilyen szerencsések. Itt van például, kedves lakberendező - és ily módon az otthonára igen érzékeny - ismerősöm Melinda, akinek a fiai egy óra alatt a teljes lépcsőházat kidekorálták; vagy Tünde, aki egyik nap minimum Pókember felbukkanását feltételezte XI. kerületi paneljében, miután cipőtalpnyomok éktelenkedtek a lakás falain.
Nálunk más a helyzet: neuralgikus pontként az előszobát, de főleg a lépcsőházat tudnám azonosítani, kapaszkodó híján a falon tenyerelős módszerrel közlekednek a srácok. A terület megérett a festésre, és mivel lépcsőkorlát továbbra sem lesz, a falakra akartam valamilyen egyszerű megoldást találni. Kis keresgélés és ajánlások után meg is lett: ez a Dulux Easycare foltálló festéke, egy vadiúj termék a piacon.
Mit kell tudni róla?
Beltéri falfesték, amit az AkzoNobel fejlesztett ki. A víztaszító technológiájának köszönhetően ellenáll a folyékony szennyeződéseknek, (a folyékony foltokat apró gyöngyökbe rendezve lepergeti a falról), és megóvja a bevonatot attól, hogy bármit túlságosan magába szívjon.
A foltok és koszolódások könnyű eltávolíthatóságát ígérik (vizes, enyhén mosószeres szivaccsal), mindezt úgy, hogy a festék nem veszít az élénk színéből. Az alábbi szennyeződéseket tesztelték a falon: narancslé, kóla, szójaszósz-koncentrátum, cékla, kréta, színes ceruza, csokoládé, rúzs. Hm, úgy tűnik, a lányos háztartásokra is gondoltak :)
Bár nem esetem a meghatározott, előre kikevert színpalettáról való választás, de az Easycare sokféle színárnyalata megnyerőnek tűnik, és nem a hagyományos (napsárga-terrakotta-uncsibarna-padlizsánlila) tengelyt járja be, ami dicséretes.
A tájékoztató szerint 1 l festék, 1 rétegben akár 16 m2 felület kifestésére is
elegendő, de érdemes mindig 2 réteggel számolni, pláne erősebb színek esetén, hogy homogén felületet kapjunk. A festék könnyen felhordható, lég- és páraáteresztő felületet képez, de fontos infó, hogy a felület a festék teljes száradása után, kb. 28 nap elteltével válik hidrofóbbá. Nem tudom, hogy 4 hétig milyen gyerekbarát, preventív technikákat ajánl a gyártó, mindenesetre saját (nem falfestékes) tapasztalat, hogy bármilyen szuper felületünk is legyen, ez csak akkor garancia a tisztaságra, ha a koszfoltot keletkezése után rögtön vagy nemsokkal letakarítjuk. Ennyi odafigyelést viszont megér.
Használható beltéri falak, plafonok, vakolatok, cement- és ásványfelületek, gipsz, gipszkarton, tapéta, papír esetén. 2,5 literes és 5 literes kiszerelésben festékszaküzletekben, barkácsáruházakban (pl.: OBI, Praktiker stb.) kapható.
A neten van néhány helyes kisfilm gyerekszobák falfestős dekorációjáról, érdemes belepillantani. Ha a metropoliszos sziluett festés megtetszett, ajánlom a témában a saját gyerekszobás gyakorlatunkat is korábbról.
Az előszobás történet nem ér véget, no meg a puding próbája az evés, tehát hamarosan jelentkezem egy következő, festéktesztelős poszttal, a helyszínről...
Nemrégiben egy kedves barátnőm kért tőlem tanácsot, a kislányuk szobájának villámgyors átalakításához. Az apropót - mint sok család esetében - az iskola megkezdése adta, a rumlis kislányszobai állapot tarthatatlanná vált, ágyat kellett cserélni, asztalt beszerezni, a korábbi dekorációtól megválni, mindezt egy hétvége alatt, amíg a kislány nincs otthon. Meglepetés egy új nagylányos korszakhoz, de az egyszerűség, ésszerűség határain belül. Nekem rögtön a Pagina Galéria stenciljei jutottak eszembe megoldásként.
a korábbi állapot
Amikor összeállt a szoba hangulata és berendezése egy új, fehér bútorokra és kiegészítőkre alapozó színvilággal, megtartva a szoba bevált púderlilás falszínét, stencilt választottunk a Budakeszin működő galéria és műhely kínálatából.
A csipkeminta kellően időtlen, kis/nagylányos, finom, visszafogott, de szemet gyönyörködtető, így a Dantela nevű mintára esett a választásunk, amit két különböző méretben készíttetünk el.
Stencilt több alkalommal használtam már, készítettem párnahuzatot, egyedi csomagolópapírt, stencileztem szekrényre is, de faldekorációnak most először ajánlottam. Nagyon vonzó a stencilek multifunkcionalitása, mert egy jól bevált minta textilen, szőnyegen, papíron, bútoron, de még tortadekorációnak is megállja a helyét. Másrészt nagyon fontos a minőség, és a Galériában kapható, a Műhelyben kipróbálható darabok ebből a szempontból is megállják a helyüket, nemhiába kísérleteztek annyit a stencilek gyártásával a tulajdonosok.
Mivel a szobát a szülők dekorálták házilag, így az is fontos volt az ajánlott átalakításban, hogy saját kezűleg, nagy felfordulás nélkül, gyorsan és egyszerűen meg lehessen csinálni, mindenféle gyakorlat nélkül. Stencilezés - amennyiben betartunk néhány módszert - pont ilyen, bátran nekivághatunk!
Döntsük el, hogy szabályos sormintát készítünk-e a stencillel (van olyan darab, ahol a minta csak így adja ki magát) vagy csak elszórtan dekoráljuk vele a falat. A csipkeminta 2 méretben ezért is bizonyult jó választásnak, mert a kicsi, 9 nm-es szoba 2 falfelületére került, de sokkal mozgalmasabb lett a látvány a különböző nagyságú csipkeminta használatával, elszórt megjelenítésével, mintha a szabályosságra törekedtek volna.
A stencil rögzítése az egyetlen kihívás, faldekor esetén a maszkolószalag tökéletes megoldás, a lényeg, hogy ne mozduljanak el a részletek.
A felületre kis szivacshengerrel vagy nyeles mintázó szivaccsal vigyük fel a festéket, vigyázzunk, hogy egyszerre ne sokat, mert különben könnyen megfolyhat a minta részleteinél.
Ha halványabb mintát szeretnénk, elég egyszer megfesteni a területet, ha erősebbet, akkor többször is érdemes átmenni rajta.
Egy kis száradási idő után haladhatunk tovább a következő felületre, arra ügyeljünk, hogy óvatosan szedjük vissza a falról a ragasztószalagot.
Ha mégis kellene ennél több bátorítás, a Pagina oldalán nemcsak a több tucat stencil közül válogathattok, de részletes útmutatót is kaptok a stencilezéshez.
Andi és András, a Galéria tulajdonosai rendszeresen tartanak workshopokat, érdeklődjetek náluk a következő műhely iránt. Karácsony előtt én is jártam náluk, hamarosan jövök az ott készült képekkel!
A megújult gyerekszobáink a hamarosan megjelenő Polgári Otthon Trend különszámában lesznek láthatók! A megjelenés környékén, ígérem, szépen végigmegyünk majd a közben elkészült részleteken. Ezzel úgy tűnik, lezárul a "Házi feladat" sorozat, már amennyiben lehet azt mondani, hogy ez a végleges állapot..?
Csomagot hozott a postás, nem is akármilyet, az Éva Kreatív Papír nyári számát. A papírdekor téma nálam mindig nagy öröm, ennek ellenére most vettem először a kezembe ezt a friss (idén másodjára megjelenő) tematikus kiadványt. Az Éva portfóliójában nem szoktam csalódni, ezúttal is egy szép kivitelű, tartalmas, guszta magazint vihetünk haza.
Babaszoba tervezésére jött kérés, nem is messziről, családi körből. A kislányszobák idáig érthető módon elkerültek, de ez még nem jelenti azt, hogy ne lenne aktuális elképzelésem egy visszafogott (értsd: babás dekorokat kerülő vagy azokkal nem túlzsúfolt), mégis kedves hangulatról. :) A rózsaszín egyeduralom megdöntése/elhagyása nemcsak belőlem jön természetszerűen, hanem a "megrendelők" is így gondolták, így az első tervek szerint alapvetően a piros áll mindkét verzió fókuszában.
Mindig nagy öröm, ha a blogon keresztül, a blog révén érkeznek újságíró kollégáktól megkeresések egy-egy portré vagy lakásbemutató megszületése céljából. A legutóbbiakat természetesen a megújuló gyerekszobák generálták, én pedig szívesen vagyok partner abban, hogy erősítsem a "lehet-ezt-másként-is" vonalat, hátha másokat is inspirálnak ezek az egyszerű ötletek, a készen kapható gyerekszobai dekorációk helyett/mellett. A remek cikket Pomaranski Luca jegyzi, és a Bors/Kisalföld Lakás és Kert mellékletében jelent meg.
A játszó/tanulószoba, korábbi dekorációktól megszabadított, frissen festett falára jó régen megálmodtam egy nagyvárosi sziluettet. Úgy indult, hogy valami faldekort akartam, amit rajzolással, festéssel meg tudok oldani, ami nem kisgyerekes, és ami passzol a fiúk építési /építkezési mániájához, meg a folyamatosan épülő legóvároshoz. Persze, az akkor még csak tervezett new yorki utazásom is rádobott egy lapáttal a metropolisz hangulatra.
Bejegyzések
.JPG)
.jpg)
.jpg)
