Hosszúra nyúlt a hétvége, vidéken jártunk, családi körben. A gyerekkori helyszínek láttán kicsit elméláztam: tudnék-e újra ott lakni, bele tudnék-e simulni az érezhetően nyugisabb környezetbe? Még csak nem is egy szűkebb térről, zártabb közösségről beszélek, hanem egy vidéki nagyvárosról. A kisebb-nagyobb különbségek, amik az általam szeretett fővárosi (sőt, belvárosi) őrülettől messzire vezetnek, még így is tapinthatók, lépten-nyomon érzékelhetők.
Amellett, hogy jó pár területen látványosak a vidéki élet előnyei, nem biztos, hogy az én aktualitásokra éhes, izgő-mozgó habitusommal hosszú távra be tudnék rendezkedni. Ellenben nagy csodálattal nézem azokat, akik nem valamiféle megszokásból vagy determináltságból adódóan élnek távol a nyüzsgéstől, hanem kikutatják, megkeresik, megteremtik a maguk vidéki életét, mert tudják, hogy nekik pont az lesz a jó.
A hangulathoz hoztam egy kis (norvég) vidéki romantikát, meg egy kérdést: Van olyan közületek, aki egyszer csak úgy döntött, elég volt a nagyvárosi életből és vidékre költözött? Mit keresett? És megtalálta?
Forrás
Szólj hozzá!
Bejegyzések
.jpg)
5 megjegyzés:
Ez a ház szerintem csodás. De hogy a kérdésedre válaszoljak: IGEN. Mi úgy döntöttünk, hogy elég volt. Tovább nem vagyunk hajlandóak a fővárosban élni. Éltünk néhány évet megyeszékhelyeken, mert kerestük, az igazit, majd nagyot léptünk és faluba költöztünk.(Igaz nagyváros vonzáskörzetébe.)
Hogy miket kerestünk? Házat,óriási kertet, amekkora Pesten egy park. Lehetőséget, hogy élhető környezetet biztosítsunk a gyerekeinknek. Tiszta környezetet, normális ételeket, lassúbb tempót és közösséget. Közösséget, ahol ismeri a kortársait, ahol együtt nőnek fel. De ez nem azt jelenti, hogy nem járunk moziba, kiállításra, színházba vagy nem olvassuk a legújabb könyveket, sőt. Míg régen mindig ott volt a lehetőség, hogy majd jövő héten megnézem, mert úgyis adja még ezer mozi, itt ez nincs. Vagy most vagy marad DVD. És ez jó, mert sokkal inkább ösztönöz, hogy akkor kell a dolgokat nézni, élvezni, amikor az idejük van. :)
Erről a témáról órákig tudnék még mesélni. De nem itt, így is sokat írtam már,inkább látogass ide.
http://otthonvideken.blogspot.com/
Csodásak a fotók-gyönyörű a ház!!! Én mindig falun éltem, a férjem viszont a városban nőtt fel (megyeszékhelyen). Mindketten egyöntetűen a falusi életformára szavaztunk, amikor eldöntöttük, hogy közös fészket rakunk. Nem volt kérdés.Csak Lilit tudom ismételni: tisztaság, jó levegő, közösség, normális élet a szó szoros értelmében. Mert meg ne haragudj, de egyszerűen nem tartom normálisnak azt a rohanást, amit a városban látok. Menekülök haza a munkahelyemről minden nap. Imádom a csendet, a madárcsicsergést, a tyúkok kotkodácsolását...és még sorolhatnám. Én szeretném megélni és nem túlélni a mindennapokat és ezt rohanva, zajban és büdösben sztem nem lehet. Engem kifejezetten taszít a városi életforma. Elfogadom, ha vki a nyüzsgést szereti, de azt kétlem, hogy az ezzel járó számtalan negatív dolgot is szereti...és van egy pont, amikor az ember, főleg ha gyereke születik, akkor ezeket ki akarja zárni. A kisfiam városi iskolába jár és úgy érzem, hogy semmiféle hátrány nem éri azért ,mert nem a 9. emeleten lakik egy panelban. Sőt! Húúú...bocsi..ez hosszúra nyúlt és, mint Lili Én is tudnék sokéáih erről a témáról regélni!
Köszi a gyönyörű fotókat!!!
a témába bekapcsolódva és hasonlóan az előttem szólókhoz, én is városról költöztem falura, immáron 5 éve. A SZERELEM hozott ide ki, aztán kisfiam született s most már megtapasztalom a falusi élet minden előnyét és hátrányát:). Őszintén bevallom, hogy nekem hiányzik a városi nyüzsi, és abban reménykedem, h férjemet később rávehetem arra, h ha a gyerek már iskolás lesz, beköltözzünk a megyeszékhelyre. Természetesen a falusi házunktól sem tudnék megválni, így maradna a 7közben városon, 7végén falun töltött idő.A témáról én is napokat tudnék értekezni, de annak sztem nem itt és most van a helye.
Sziasztok,
köszönöm, hogy leírtátok az okokat, ami miatt mást kerestétek, és szerencsére úgy tűnik, meg is találtátok.
Fővárosi nyüzsi ide vagy oda, a gyerkőcök miatt mi is olyan helyen lakunk, ami csendes, kertes rész, mindazokkal az előnyökkel (közösség, mindenki ismeri egymást, lehet bandázni, összejárni, tiszta, jó levegő, stb.), amiket ti is kiemeltetek.
igen :-) direkte mentünk vidékre, mégpedig keletre. Pest egy órányira van, szinte karnyújtásnyira, nem elérhetetlen. Itt pedig van jó levegő, öt percre kiránculóhely, elérhető áron kertesház hatalmas telekkel, munka szempontból kevés konkurencia, közösségi élet, nyugalom, a munkahely közelsége (3 és 10 perc hegyek között a másfél órás dugó-idegbaj helyett) öko-életmód lehetősége, a hivatalokban hipergyors ügyintézés, személyes közeg - biztonságos szövet, ahova beágyazódhatunk. Tiszta víz, tiszta levegő. Messze felülmúlta minden álmunkat és reményeinket! Örülök, hogy a gyerekeink normális emberek között, normális tempójú helyen, normális közegben nőhetnek fel, nem az aberrálódó Bp-n, ahol mi felnőttünk, (de akkor még nem ilyen volt). Hogy gyalog járhatnak iskolába, hogy el lehet engedni őket biciklizni... később úgyis megtapasztalhatják a várost, a nyüzsgést, de gyerekkorban nem arra van szükségük. Hanem pl arra, hogy ha Apa délben hazaugrik ebédelni, még belefér egy egyórás kirándulás is a gyerekekkel a hegyen az ebédszünetébe...
Megjegyzés küldése