A Rosinante kreatív híradójában újabb szakkör-termékkel jelentkezem. A szigetmonostori stílusos családi szálló mostantól rendszeresen szervez kreatív, "csináld-magad" hétvégéket, ahol a jelentkezők egy szakavatott segítővel elmerülhetnek az alapanyagok és eszközök bőséges választékában, és alkothatnak valami személyes dekort a lakásba. A próbanapról - amiről nemrég beszámoltam itt a blogon - nemcsak karácsonyi díszekkel, hanem egy megújult lámpaburával is távoztam.
A megújulás, persze, talán nem a legjobb szó arra, hogy egy vadiúj, de elfekvő burát házi antikolással régiesítettem, mégpedig egy könyv, néhány deci kávé és egy vasaló segítségével. Mindjárt értelmezzük is a leírtakat...
A papírantikolás első szakaszában érdemes egy olyan könyvet felkutatni, aminek eleve kissé megfáradt, megsárgult lapjai vannak, és nem sajnáljuk ízekre tépkedni. Eközben főzzünk egy jó erős feketét, de kivételesen ne magunkba döntsük, hanem a gombóccá gyűrt lapokat mártogassuk, merítsük bele.
Ha sokáig hagyjuk a kávéban a papírt, temészetesen sötétebb lesz, ha csak épphogy belemártjuk, akkor van esély rá, hogy a gyűrődések mentén maradnak márványosan tiszta, koffeinmentes szakaszok is, jól jön majd a mintázatban.
A házi antikvitásgyárban az oldalak ezután a vasalódeszkára kerülnek. Először még gombóc formájában, 2 üres A/4-es lap közé csúsztatva eresszük rá gőz nélkül a vasalót. Aztán kibontva ugyanígy járjunk el.
Szonja, az Otthon, édes háziasszonya, saját bevallása szerint nem csak papírokat, ruhákat is szokott vasalni... Örömmel néztük a szorgos munkát
A hő hatására a kávés papírunk ilyen csodaszép, aranyló nyomatot hagy, vagyis 2in1, ha jól csináljuk, egyúttal egy dekorpapírral felérő darabot is kapunk!
A terv eredetileg csak az volt, hogy az így elkészült, régiesített lapokkal bevonom a burat, esetleg mintát vágok a papírokra, hogy előtűnjön az eredeti textil is. Aztán előkerült egy bélyegekkel teli doboz, ami kissé felfokozta a kedélyeket. Talán még ma is a bélyegek között csemegéznénk, elcsodálkozva egy-egy rég nem látott képen vagy különleges darabon, ha nem szólított volna el minket az ebéd. Azt pedig a Rosinante-ban nem érdemes kihagyni.
Az oldalakat tovább tépkedve, a darabok egymásra téve, elforgatva, decoupage ragasztóval kerültek a burára, erre jöttek rá a random válogatott bélyegek.
Közben a többiek is a bélyeggyűjtemény lázában égve dolgoztak más alapokon
Szonja például hasonló módon kezdte, de aztán a bélyegek győztek a kávésprojeket felett. Bevallása szerint egy olyan világnak állított így emléket, amely még papír alapon levelezett. Szerettük.
Én maradtam a szolid emlékezésnél, az eredmény ilyen lett:
A végére, úgy tűnik, egy kicsit sok bélyeget nyaltunk, de amúgy is vidám nap volt, köszönet a Rosinante-nak.
Ha érdekelnek Titeket a további műhelyek, a részletes programot megtaláljátok itt, a következő alkalmakra:
2013. december 14.-15., 2014. január 18.-19., február 15.-16.
Képek: Kedvenc Otthon
A korábbi rész tartalmából: Műhelytitkok 1.
Ha tetszett a poszt, további ötletekért csatlakozz a Kedvenc Otthon facebook táborához!
Szólj hozzá!
Bejegyzések
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése