Szakítás

A fenti kép tanúsága szerint a hálóban lecseréltük a tapétát :) Belátom, talán nem mindenkinek érthető, hogy miért kerül sor egy négy éve felrakott, gyönyörű tapéta leváltására (főleg a férjek ráncai szaporodnak ilyenkor), aminek ráadásul semmi baja sincs. Egyszerűen csak vágytam a változásra. A stylist munkáimból adódóan egyébként is rengeteg faldekorációt nézegetek, tapétát válogatok... de miközben másoknak álmodozok, tervezek, folyton bizsereg a tenyerem, hogy a kezeim közé kerüljön egy új, saját darab. 

Az eredeti
A korábbi tapéta a nagy nevű, angol Designers Guild műhelyéből került ki, motívumaiban a rokokó stílusjegyeivel operáló Florimund kollekcióból, arany, bézs, fehér színkombinációban. Rengeteg variációt megnéztem anno, hetekig bújtam az üzletek tapétakönyveit, mire bevállaltam ezt. Egyszerre volt finom, elegáns, stílusos, de visszafogott. Tökéletesen passzolt a háló már meglévő berendezéséhez, az ágyhoz, a komódhoz, az elképzelt hangulathoz. Hogy igazi fókuszpont legyen, egy gipszkartonból készült alapot is kapott, egy 15 centi mélységű, ún. előtétfalat, ami kiugrasztotta a fal síkjából, és az olvasólámpák helyét is biztosította. Szóval minden klappolt a nagyvonalú látványhoz.

Nem mondom, hogy nem volt fájdalmas művelet az első tépés, de utána egy terápiával felérő pusztítást rendeztünk. Persze nem tudom, hogy a segítségemre siető ezermester szomszédom, Timi, mennyire élvezte a műveletet, én azt a keveset, amit hozzátettem/elvettem, nagyon :)

Az előkészületek

Timivel már mesterkedtünk együtt - legutóbb a gyerekszobai tapétacserénél - lásd a Házifeladat 5. - Tapétázás házilag posztban, most is ő vitte a projektet, amibe ezúttal a mérnök férje is beszállt, hogy miért, arról később. Az első szakításoknál már jól látszott, hogy a vastag, jó minőségű papírtapétával együtt az eredeti festékréteg is lejött helyenként, megvillantva a gipszkartont. Így a tapétamaradványok leszedése után a glettelés következett, hogy a hibákat javítsuk. Erre leginkább egy vékony tapéta esetén érdemes gondolni, nálunk inkább csak az alaposság vezetett ehhez a művelethez, de maga a vastag papírtapéta nem kívánta volna.

A választás

Előzetesen azt vizionáltam - megidézve a 4 éve történteket -, hogy ha egyszer lecserélem valamelyik tapétát, akkor megint fanatikus módon belevetem magam a gigantikus választékba, végignézem az összes jó gyártó összes új kollekcióját, hetekig csorgatom a nyálam, töröm a fejem, az őrületbe kergetem a családot az utolsó körben maradó verziókkal, majd megadóan visszatérek ahhoz az egyhez, amit kb. az első tíz között láttam, de "lehet jobb is" felkiáltással jó időre félretettem. Nem így lett. Az új, Richmond Park névre hallgató tapéta a Zoffany kollekciójából 10 perc elteltével már szinte úton volt felénk. Egyedül azon kellett elgondolkodnom, hogy őszi vagy tavaszi erdő költözzön a hálóba, végül - nem kis mértékben az októberi hangulatnak köszönhetően - az előbbire esett a választás.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy fogalmam sem volt, hogy mit is keresek, de azt nagyon.. Valami mást, valami meleget, valami burjánzót, valami extrát, valami passzolót. Amikor másnak választok, persze, mindig vannak sarokpontok, ha más nem, legalább az, hogy mit NEM szeretnének. Ha tanácstalanok vagytok, ezt nektek is ajánlom. A legjobb, ha a kutatás megkezdésekor van egy szín, amit szeretnétek viszontlátni a tapétán, még ha csak részleteiben is. Vagy egy minta, amit el tudnátok képzelni. És még ezekkel a szűkítésekkel is rengeteg marad, amiből választani lehet. A tapétafajtákról és a mintanagyság - falfelület optimális összefüggéseiről egy korábbi, saját, ilyen volt-ilyen lett projekt posztban olvashattok, ajánlom megtekintésre (Szobatuning tapétával)! Mert figyelni kell a szoba nagyságára, az adott falfelület méretére, a természetes és mesterséges fényforrásokra, nem mindegy, mit bír el a szoba. Mondanám, hogy az is lehet egy szempont, hogy mit szeretnénk évekig nézni, de ahogy a fenti példa mutatja, ez azért nem egy fontos érv, mert az ezzel járó pár órás/napos munka mégsem olyan, mintha meguntuk volna a padlóburkolatot, és most szétvernénk a lakást a csere ürügyén. Viszont, ha jól választunk, életre kel a tapétánk, és a szoba is, valahogy így:

A felrakás 

Nem volt egyszerű, komoly mérnöki tudományokat kívánt. Mindez a saját hülyeségemnek volt köszönhető, hogy az anno, egy akármilyen tekercsre belőtt gipszkarton fal tervezésénél nem számoltam a tapéták különböző mintaismétlődéseivel (raport). A felrakás egy ilyen típusú falszakasznál egyébként is sok vágást igényel, ez minden egyes csíknál plusz hulladékot jelent, a 62 centinként ismétlődő minta okán. Végül Timiéknek hála, mindössze 2-2 cm maradt szinte láthatatlanul a széleknél üresen, amit egy kis festéssel korrigáltunk.

A nosztalgia kedvéért, az eredeti DG tapéta egy kis darabja most az éjjeliszekrényt dekorálja, egy üveglap alatt :)

A beszerzésről

A forgatókönyv hagyományos változatában azokba a szaküzletekbe kell elzarándokolni, akik sokféle, minőségi tapétagyártó termékét forgalmazzák. Itt a kollekciók tapétakönyvei alapján lehet válogatni, meg lehet tapogatni, többféle megvilágításban a színét megnézni, a texturáltságát is figyelembe venni, de természetesen a szakértő munkatársak is segítenek a kérdésben és a szűrésben. Az üzletben megrendelt tapéta egy 50 %-os előleg otthagyása mellett általában 2-3 hét alatt érkezik meg. A minőségi vagy szállítási probléma esetén az üzlet intézkedik, a megrendelőt ez nem kell, hogy nyomassza. A vásárlás minden szempontból biztonságos. Szívből ajánlom például, a Hephaistos, az Empír Enteriőr, a Bevlo, a Bambuszmánia, a Biggie Best, vagy a Novo Home budapesti üzletét.

A másik út az egyéni akció. A wallpaperdirect.com oldalán több tucat gyártó több ezerféle tapétáját nézhetitek és rendelhetitek meg. Előnye, hogy egyben láttok rengeteg mintát, olyanokat is, amiket itthon nem forgalmaznak. A választék azonban hátrány is lehet: könnyű elveszni a variációk között, a különféle automatikus szűrési lehetőségek ellenére is. A másik előny, hogy a tekercsárak a szállítással együtt olcsóbbak, mint az üzletben történő vásárlás esetén, hátránya, hogy itt a teljes összeget előre fizetitek, és remélitek, hogy rendben megérkezik a csomag (tapasztalatok szerint egyébként igen, kb. 10 nap alatt, nem szokott ezzel gond lenni). A felelősség a tiétek, ha bármi probléma lenne, mindenféle garanciát lehet érvényesíteni, de ez bizony további utánajárásokkal, levelezéssel, és miegyébbel járhat. A személyes szaktanácsadást nem pótolja, de aki nehezen tudja elképzelni egy pár centis darab alapján, hogy milyen lesz a végeredmény (sokan vannak így), azoknak segítség lehet, hogy az oldalon lévő alkalmazás minden tapétát elhelyez sablon-enteriőrökben is, hogy könnyebb legyen a vizualizáció. Ezt a megoldást olyanoknak ajánlom, akik nagyjából tudják, hogy mit akarnak, és elég bevállalósak ahhoz, hogy pusztán a kép alapján rendeljenek. A tekercsek méreteire és a mintaismétlődésre mindig figyeljetek a számolásnál! Ha utánrendelnétek a már meglévő darabból, akkor a tapéta kódján kívül az ún. batch number is szükséges lehet, ami a gyártásból adódó minimális színeltéréseket hivatott kivédeni.

PS

Észrevettétek, hogy a tapétacsere egy lámpacserét is hozott? Az eddig a plafonra cuppanó, semleges Ikea/Calypso lámpánk helyett egy markáns, fekete-arany színű, Tom Dixon formára hajazó lámpát választottam, állati jól mutat! Az Újlaki Lámpaházban vettem, de megtaláljátok pl. a Vákum Design-nál, is B1-es függőlámpa néven.

Képek: Kedvenc Otthon
(kivéve: 2.kép: Illés Kata, 4. kép: Darabos György, tapéta-enteriőr: wallpaperdirect.com)


Ha tetszett a poszt, további ötletekért csatlakozz a Kedvenc Otthon táborához a facebookon!

Szólj hozzá!