Hogy mi volt a legolvasottabb poszt a blog majd' két éves fennállásának történetében? Segítek, lakberendezéssel csak közvetve kapcsolatos: történet egy fővárosban élő fiatal párról, akik a Balaton-felvidékre költöztek és panziót nyitottak... A Villa Fiore sikersztorija (itt és itt a blogon) róluk szólt, idén augusztusban is - amikor utoljára várták ők a vendégeket - teltházzal üzemeltek. A Villa új vendéglátóival kezdte meg az őszi hónapokat (tavasszal bemutatom őket, épp bővülnek), de abban is biztosak lehettünk, hogy Zsuzsiékról rövidesen hírt kapunk.
A november (!) eleji információk szerint a rövid pihenő után újra Budapesten vetették meg a lábukat, hogy megtalálják következő vállalkozásuk helyszínét. December 10-én megnyitották az éttermüket. És igen: még mindig 2011-et írunk.
Il Pittore étterem és delikáteszbolt - ez született meg a hipergyors felújítás és berendezkedés nyomán a pesti belvárosban, a régi Képíró étterem helyén. "A festő" otthonául kicsit mediterrán, kicsit franciás, kicsit olaszos, de legfőképpen bohém, avantgard helyet képzeltek el, jóleső eklektikával. Olyat, amilyenre senki sem számít és senki sem gondol. És mégis, sok elemében nagyon is emlékeztet a vászonra került és az étterembe is "átörökített" Villára.
Az étterem persze már korántsem a naturális vidéki romantikára épít, mint tették azt a Villa idejében. Annál sokkal grandiózusabb, helyenként árnyaltabb, eklektikusabb az összkép, több kisebb-nagyobb geggel megspékelve, hogy garantáltan ne unatkozzunk a falak között.
A hely belső termének teljes falát például egy hatalmas vászonkép uralja, barokk kastélybelsőt idéző részletekkel. Poén, hogy a csillár és a fröcskölt faldekor a valós térben ismétlődik, de még jobb, hogy a vászon mögötti rejtett világítással egy másik dimenzióban is fények gyúlnak a csillár körül!
Koptatott falak, arany és az ahhoz a lehető legtökéletesebben passzoló kék árnyalatok, képek a képben: a látványt alaposan felturbózza a különböző rétegek sokszoros egymásra rakódása:
A leves- falat- és sütibár az első traktusban kapott helyet, franciás kis asztalokkal, kárpitozott ülőpadokkal:
Vele szemben egy delikátesz részlegbe botlunk, eredeti, főként olasz finomságokkal és egy kis otthon shop-pal, amihez a Boróka Otthonbolt szolgáltatja a termékeket. Akad itt is bőven látnivaló: a "karzaton" lévő részleg felett egy Renoir képrészlet:
Bónusz hely a galéria, kanapés ücsörgőkkel, innen csaknem mindenre és mindenkire rálátni, pl. a kép szélén, éppen helyet kereső blogíróra... A múlt szombati nyitóbulin ez a látvány fogadott minket, gyakorlatilag végigkóstolhattuk az étlapon szereplő tételek legtöbbjét.
Néha a háziasszonyt (jobb szélen) is lehetett látni, aki az étterem séfjeként debütált, és a munkás hétköznapokon is a konyháért felel majd. Aki járt a Villában, és kóstolta a főztjét, jó barátságban lesz az il Pittore választékával is. Az én kedvencem az előétel kategóriában lévő libamáj falatkák voltak borkocsonyával, a séfet viszont A szerelem madara tartja függésben.
Nem csak randira, szakításra is alkalmasnak ítéltem a helyiséget, a lépcsők mellett ui. egy régi liftszerkezet díszeleg. Kétszemélyes asztalka is van rajta, csak belülre kell ültetni az illetőt, majd egy hatásvadász pillanatban kioldani a biztosító kötelet. Működik.
Törzsvendégfal is van, ott hagytuk kézjegyünket:
Ajánlom őket szeretettel, nekik pedig rengeteg (törzs)vendéget kívánok!!!
Az éttermet itt találjátok: il PITTORE étterem és delikáteszbolt, V. ker. Képíró u. 3.
Leves- falat- és sütibár 10-24 óra
A'la carte étterem: 18-24 óra
Ha tetszett a poszt, gyere, és csatlakozz a Kedvenc Otthon facebook táborához, ahol még több inspiráció vár!
Szólj hozzá!
2 megjegyzés:
Nyáron az utolsó vendégek között voltunk Villa Fioréban, bár nem tudtunk róla. Olyan jó, hogy ismét ilyen nagyszerűt csináltak Zsuzsiék, bár sejteni lehetett. Most, hogy végignéztem a képeidet, bár már máshol is láttam az éttermet, ismét van egy álmom, itt vacsorázni, vagy ebédelni, vagy bármit, csak ott lenni!Köszi!
Uhhh, ez gyönyörű!!! Csak végignézni is már-már kulináris élmény, köszönöm!
Megjegyzés küldése