2011-12-02

Mutasd a konyhád: megmondom, ki vagy!


A konyha ünnepek idején nagyüzemre kapcsol, ilyenkor talán még az is birtokba veszi a terepet, aki inkább tárolásra, mint főzésre használja. A miénk kicsi, és különálló, de egyelőre inkább az előnyeit érzékelem (bejárat melletti, minden kézre áll, nem halmozok felesleges készleteket, ápol és eltakar, zárt ajtónál blokkolja a szagokat, és nem őrül meg az éppen zenét hallgató/tévét néző/dolgozó családtag, ha beindítom az a) itt lévő mosógépet, b) a mosogatógépet c) a szagelszívót, vagy netán mindezeket egyszerre. A srácok kicsik voltak, amikor terveztük, a lakás pedig két szintes, vagyis az is fontos szempont volt, hogy főzés közben, ha én fent vagyok, a haramiák meg lent randalíroznak, ne parázzak azon, hogy vki sámlira állva önállóan kiskuktát akar játszani a tűzhelynél. Nem paráztam. 

Ettől függetlenül a konyhámmal való viszonyom fura: nem vagyunk közeli barátságban, inkább távoli kedves ismerősnek mondanám. Mostanában vasárnapi "apukának" érzem magam, aki csak hétvégente tesz szívélyes látogatást. Foghatnám az időre (nincs), meg a hiányzó gasztrozsenialitásomra (vendéglátásban viszont profi vagyok), de most egyre inkább a különálló konyhámra fogom: van ebben valami távolságtartás. Úgyhogy el is határoztam, hogy költözés esetén a konyhát vagy részben a nappalihoz kapcsolnám, vagy egy hatalmas lakókonyhát terveznék. Ki tudja, hová fejlődnék a konyhával együtt, lehet, hogy egy gasztroblogig meg se állnék...

Persze, nyilván a konyha mérete nem predesztinál a Michelin csillagos menüsorra, ami viszont benne van, sokat elárul Rólad: a fűszerek, alapanyagok tárolása, a rendszerezés, a praktikus kütyük (nem a feleslegesek!), a bevált eszközök, a beépített anyagok, a könyvek, a megbecsült dolgok.

Inspirációnak hoztam képeket, bónuszként meg egy süteményes adventi naptárt, amiben illusztris vendégek társaságában hamarosan én is helyet kapok egy recept erejéig. Izgulok, izgulok! Köszönet Molnár-Bánffy Katának a bizalomért! Üzenem: a dekoráció a desszert mellett tuti jó lesz!

Szólj hozzá!

3 megjegyzés:

KarlaLina írta...

A naaaagy lakókonyha (vagy mi ?) nagyon jó dolog. Nekem olyan van, hogy szinte minden onnan nyílik, ajtóval (mert én is utálom a kajaszagú gyerekszobát, stb. Olyan, mint a ház szíve.) A közepén van egy szép nagy asztal, körberakva székekkel, és körben a fal mentén egy L alakú 9m-es konyha. Minden benne van, mindent elérek, mégsincs elöl. Az a fura az egészben, hogy sokkal többet használjuk, mint bármelyik másik helységet, pedig nem főzőcskézünk naphosszat. De valahogy ez olyan csomópont, és nagyon jó hogy van, mindenki összefut benne :-) És minden vendég itt telepszik le, nem nagyon jutnak el a nappaliig...

Molnár-Bánffy Kata írta...

Noémi, majd egyszer bónuiszként eljöhetsz és megmutatom az én teljesen DIY konyhámat - egy darab konyhabútor nélkül - , amit tíz éve, mikor beköltöztünk, átmenetinek gondoltunk, de ma már el nem cserélném semmivel. Egyébként a konyha képek annyira vonzóak, nem? Nem szoktam mások lakására irigykedni, de a konyhákra néha igen. Hát, várjuk a te sütidet is a naptárunkba és köszönjük a lelkesedést!

Gabriella írta...

Gyönyörűek ezek a konyhák, öröm lehet bennük sütni-főzni! :)