Miniszabi egy vízimalomban

Az ünnepi hétvége előtt miniszabira ment a család. Gondoltuk, mielőtt kikerül az igen népszerű Villa Fiore panzió ajtajára az október 25-től 1 hónapra tervezett felújítás miatt zárva tábla, még meglessük Zsuzsát és Győzőt, a panzió fiatal tulajdonosait Lesencetomajon.

A Gubacsi-malom történetéről és a vízimalom átalakításával létrejött családi panzióról júliusban beszélgettem a házigazdákkal, a gazdag képanyaggal kiegészített interjút itt olvashatjátok! Akkor csak virtuális látogatásra futotta, most viszont saját magunk is élvezhettük Zsuzsa és Győző, no meg a két gyönyörű vizsla: Dió és Alma vendégszeretetét.

Lesencetomaj a Lesence-patak mentén elterülő balaton-felvidéki település, a falu a Keszthelyi-hegység keleti és a Tapolcai-medence nyugati permének találkozásánál alakult ki, észak-kelet felé a Bakony nyúlványaival. Szépséges a táj, vagyis pihenésre, feltöltődésre keresni sem lehetne jobb helyet.

Ottlétünk idején viszonylagos csend (gyerekekkel voltunk...) és béke honolt, rajtunk kívül csak egy háromgyerekes házaspár próbálta kipihenni a sűrű mindennapokat, és a mi srácaink akcióit látva valószínűleg sűrűn gondoltak arra, milyen jól tették, hogy kettesben jöttek :) Amúgy a panzió olyan nagy népszerűségnek örvend, hogy alig tudtak helyet találni a szükségszerű kisebb felújítási munkáknak, és az egy hónapos háttérmelót követően újra teltházzal üzemelnek tovább. Nem is tudom, hogy az ünnepek közötti pihenőidőt vagy - a medencét és a hangulatos lugasokat, árnyas asztalokat látva - inkább a nyári szabadságot tölteném itt szívesebben...

Dió érkezett előbb Zsuzsáékkal, miatta hozták később a testvérét, Almát is. Édes pofák és vendégfogadók, velük találkoztunk megérkezéskor először! Győző elmondása szerint a patak mentén a háztól nem messze van egy vadászles, aminek meglátogatására a kutyák természetesen minden nap vállalkoznak. Nem csak magukat, de a vendégeket is szívesen megsétáltatják, így jártunk mi is arra délután.

A ház melletti terep minimum pár órára leköti a gyerekeket is

Lehet mini-vízesést nézni testközelből ...

...vagy kavicsokat dobálni. Van elég!



A ősz parádés színeire is itt bukkantunk

Nem titkolom, nagyon vártam az étkezéseket is, annyi jót hallottam már Zsuzsa szakácstudományáról. Legutóbb ők is örömmel találtak rá a Dining Guide oldalán megjelenő cikkre, amelyből kiderült, hogy tesztelték a konyhájukat. Hogy mikor, az természetesen előttük is rejtve maradt :) Most, hogy már én is részesültem ebédben, vacsorában a helyszínen, tanúsíthatom, hogy a dicsérő kritika minden sora igaz, mennyei a házi koszt! Nem tudni, hogy Zsuzsa vajon a valamikor séfként dolgozó nagypapától örökölte-e a tehetségét, mindenesetre a konyháról előkerült trüffeltorta nagy részét úgy tüntettem el a férjem tányérjáról, hogy előtte hevesen tiltakoztam bárminemű további étel ellen, mondván: degeszre ettem magam. Itt még nem látszik...

A recepció, az ebédlő és a szobák is olyan otthonosak, mint ahogy azt a képek alapján gondoltam, tele apró figyelmességekkel, különleges bútorokkal, mindnek története van. Kedvencem a télikert (persze, halomban állnak ott a külföldi lakber magazinok...)

Zsuzsáéknak köszönjük a baráti vendéglátást, bár villámlátogatás volt, nagyon jól éreztük magunkat!

Ajánlom Nektek is, romantikus elvonulásra, hosszú hétvégére, baráti /családi kirándulásra, mert meseszép környezet, egy családias ház, fincsi étkek, jó borok és ami a legfontosabb: jó társaság vár Titeket!

Zsuzsáékat itt találjátok: Villa Fiore Panzió, Villa Fiore Napló, Villa Fiore a Facebook-on

Ha tetszett a cikk, ajánljátok másoknak is a blogot! A Kedvenc Otthon rajongókat itt várom!

Forrás: saját fotók (kivéve Zsuzsa, Győző, Dió hármasáról)

Share

Szólj hozzá!