Az ünnepi hétvége előtt miniszabira ment a család. Gondoltuk, mielőtt kikerül az igen népszerű Villa Fiore panzió ajtajára az október 25-től 1 hónapra tervezett felújítás miatt zárva tábla, még meglessük Zsuzsát és Győzőt, a panzió fiatal tulajdonosait Lesencetomajon.
A Gubacsi-malom történetéről és a vízimalom átalakításával létrejött családi panzióról júliusban beszélgettem a házigazdákkal, a gazdag képanyaggal kiegészített interjút itt olvashatjátok! Akkor csak virtuális látogatásra futotta, most viszont saját magunk is élvezhettük Zsuzsa és Győző, no meg a két gyönyörű vizsla: Dió és Alma vendégszeretetét.
Lesencetomaj a Lesence-patak mentén elterülő balaton-felvidéki település, a falu a Keszthelyi-hegység keleti és a Tapolcai-medence nyugati permének találkozásánál alakult ki, észak-kelet felé a Bakony nyúlványaival. Szépséges a táj, vagyis pihenésre, feltöltődésre keresni sem lehetne jobb helyet.
Ottlétünk idején viszonylagos csend (gyerekekkel voltunk...) és béke honolt, rajtunk kívül csak egy háromgyerekes házaspár próbálta kipihenni a sűrű mindennapokat, és a mi srácaink akcióit látva valószínűleg sűrűn gondoltak arra, milyen jól tették, hogy kettesben jöttek :) Amúgy a panzió olyan nagy népszerűségnek örvend, hogy alig tudtak helyet találni a szükségszerű kisebb felújítási munkáknak, és az egy hónapos háttérmelót követően újra teltházzal üzemelnek tovább. Nem is tudom, hogy az ünnepek közötti pihenőidőt vagy - a medencét és a hangulatos lugasokat, árnyas asztalokat látva - inkább a nyári szabadságot tölteném itt szívesebben...
Dió érkezett előbb Zsuzsáékkal, miatta hozták később a testvérét, Almát is. Édes pofák és vendégfogadók, velük találkoztunk megérkezéskor először! Győző elmondása szerint a patak mentén a háztól nem messze van egy vadászles, aminek meglátogatására a kutyák természetesen minden nap vállalkoznak. Nem csak magukat, de a vendégeket is szívesen megsétáltatják, így jártunk mi is arra délután.
Share
A Gubacsi-malom történetéről és a vízimalom átalakításával létrejött családi panzióról júliusban beszélgettem a házigazdákkal, a gazdag képanyaggal kiegészített interjút itt olvashatjátok! Akkor csak virtuális látogatásra futotta, most viszont saját magunk is élvezhettük Zsuzsa és Győző, no meg a két gyönyörű vizsla: Dió és Alma vendégszeretetét.
Lesencetomaj a Lesence-patak mentén elterülő balaton-felvidéki település, a falu a Keszthelyi-hegység keleti és a Tapolcai-medence nyugati permének találkozásánál alakult ki, észak-kelet felé a Bakony nyúlványaival. Szépséges a táj, vagyis pihenésre, feltöltődésre keresni sem lehetne jobb helyet.
Ottlétünk idején viszonylagos csend (gyerekekkel voltunk...) és béke honolt, rajtunk kívül csak egy háromgyerekes házaspár próbálta kipihenni a sűrű mindennapokat, és a mi srácaink akcióit látva valószínűleg sűrűn gondoltak arra, milyen jól tették, hogy kettesben jöttek :) Amúgy a panzió olyan nagy népszerűségnek örvend, hogy alig tudtak helyet találni a szükségszerű kisebb felújítási munkáknak, és az egy hónapos háttérmelót követően újra teltházzal üzemelnek tovább. Nem is tudom, hogy az ünnepek közötti pihenőidőt vagy - a medencét és a hangulatos lugasokat, árnyas asztalokat látva - inkább a nyári szabadságot tölteném itt szívesebben...
Dió érkezett előbb Zsuzsáékkal, miatta hozták később a testvérét, Almát is. Édes pofák és vendégfogadók, velük találkoztunk megérkezéskor először! Győző elmondása szerint a patak mentén a háztól nem messze van egy vadászles, aminek meglátogatására a kutyák természetesen minden nap vállalkoznak. Nem csak magukat, de a vendégeket is szívesen megsétáltatják, így jártunk mi is arra délután.
A ház melletti terep minimum pár órára leköti a gyerekeket is
Lehet mini-vízesést nézni testközelből ...
...vagy kavicsokat dobálni. Van elég!
A ősz parádés színeire is itt bukkantunk
Nem titkolom, nagyon vártam az étkezéseket is, annyi jót hallottam már Zsuzsa szakácstudományáról. Legutóbb ők is örömmel találtak rá a Dining Guide oldalán megjelenő cikkre, amelyből kiderült, hogy tesztelték a konyhájukat. Hogy mikor, az természetesen előttük is rejtve maradt :) Most, hogy már én is részesültem ebédben, vacsorában a helyszínen, tanúsíthatom, hogy a dicsérő kritika minden sora igaz, mennyei a házi koszt! Nem tudni, hogy Zsuzsa vajon a valamikor séfként dolgozó nagypapától örökölte-e a tehetségét, mindenesetre a konyháról előkerült trüffeltorta nagy részét úgy tüntettem el a férjem tányérjáról, hogy előtte hevesen tiltakoztam bárminemű további étel ellen, mondván: degeszre ettem magam. Itt még nem látszik...
A recepció, az ebédlő és a szobák is olyan otthonosak, mint ahogy azt a képek alapján gondoltam, tele apró figyelmességekkel, különleges bútorokkal, mindnek története van. Kedvencem a télikert (persze, halomban állnak ott a külföldi lakber magazinok...)
Zsuzsáéknak köszönjük a baráti vendéglátást, bár villámlátogatás volt, nagyon jól éreztük magunkat!
Ajánlom Nektek is, romantikus elvonulásra, hosszú hétvégére, baráti /családi kirándulásra, mert meseszép környezet, egy családias ház, fincsi étkek, jó borok és ami a legfontosabb: jó társaság vár Titeket!
Ha tetszett a cikk, ajánljátok másoknak is a blogot! A Kedvenc Otthon rajongókat itt várom!
Forrás: saját fotók (kivéve Zsuzsa, Győző, Dió hármasáról)
Share
Szólj hozzá!
6 megjegyzés:
Na, ezt nem kellett volna így csütörtök délelőtt:) Mert a tervezett házassági évfordulós látogatás még majdnem egy év múlva lesz. Az én gyerekeim dobáljanak kavicsot a Dunába, nem visszük őket!
Andrea
Bár nálunk is évfordulós utazás volt ez, azt mondom: nem kell addig várni!!! Pihentető lesz, pláne, ha tényleg kettesben mentek.
Remek kedvcsináló bejegyzés Noémi! Csodaszép helyszín, hangulatos írás, látványos képek. Remélem egyszer a saját szememmel is megcsodálhatok mindent.
Cukik a kisfiúk is! :-)
Jaaaaj, ide nekünk is menni kell!!!!
Köszi Dekorella!
Petra, csak egy telefon (foglalás) meg egy hétvége kell, hajrá!!!
De jó nektek! Gyönyörű lehet ez a hely.
Megjegyzés küldése