Szieszta

Egy forró nyári hétvége a tengernél csodákra képes, tudtam ezt régen, de jó mélyre eltemettem, nehogy idő előtt törjön felszínre mindenféle megtámogatás nélkül. Idén már megérte félévig szuggerálni a dacos januári napon tengerpartira váltott háttérképet a monitoron, és igent mondani az első spontán szervezésre. Mert ha már ott van az ember, az időérzéke szerencsére csődöt mond, 2 napot 4-nek érzékel, teljes mellszélességgel támogatja a szieszta intézményét, napernyős-nyugágyas vállalkozáson töri a fejét, órákig a vízben hasal, és rájön, hogy internet-függősége bizonyos körülmények között nagyon is gyógyítható. További pozitívum (természetesen a kulináris élvezeteken túl) az intenzív színérzékelés, a szűk pupillákon át megszűrt ezernyi elfeledett árnyalat. Ami a városi szürkeségben talán túlzóan hat, ott élettel teli, vidám, burjánzó. Azon gondolkodtam, hogy lehetne visszacsempészni a teraszra és a lakásba valamit az igazi nyárból... Eleinte elég az is, ha csak pár színes kiegészítővel több van a megszokottnál, aztán, ha belejöttünk, már biztos kézzel keverhetjük őket nagyobb felületeken, valahogy így:

Forrás
Share

Szólj hozzá!