Miután Zsuzsát nemrég a blog olvasótáborának tagjai között köszönthettem, adódott a lehetőség, hogy ő maga meséljen erről a nem mindennapi vállalkozásról. Ezúton is köszönet érte!
Zsuzsa, Győző és Dió
Lesencetomajon járunk. Mit lehet tudni a településről és a Gubacsi malomról?
A község területét István király sógoraként Tomaj vezér kapta ajándékba 998-ban Badacsonytomajjal és Cserszegtomajjal együtt. A település neve is eredetileg csak Tomaj volt, de a XVI. századi okiratok a községen átfolyó patakra utalva, már Lesencetomajként említik. A Lesence patak partján álló Gubatsi-malom története az 1700-as évek elejére tehető. Ekkor már a Nedeczky család több területet, kastélyt mondhatott magáénak e vidéken, köztük a működő vízimalmot is. De a hírhedt magyar betyár, Sobri Jóska története is több szálon ide kapcsolódik.
Mit csináltál, mielőtt panziótulajdonossá váltál volna?
Fényképésznek tanultam, és egy közgazdasági szakközépiskolát végeztem. Kaposvári születésem lévén elég régen belecsöppentem a vendéglátásba. A Balaton déli partján dolgoztam alkalmi pincérként minden nyáron, mint minden velem egykorú fiatal. Aztán elég lett a kisvárosi levegőből, és Budapest felé vettem az irányt. Szintén a vendéglátásban helyezkedtem el, így ismerkedtünk meg Győzővel.
Mesélj egy kicsit a „régi életetekről”!
A fővárosban az évek során közösen felépítettünk egy kisebb vállalkozást, ami a vendéglátásra és a kereskedelemre épült. Két olasz kávézót delikátesz bolttal együtt üzemeltettünk a XIII.kerületben, illetve olasz élelmiszereket fogalmazó nagykereskedésünk volt. Később már catering, rendezvényszervezés is került a palettánkra. Az üzletek kapcsán rengeteget jártunk Olaszországba, egyrészt bevásárló körútra, másrészt, hogy olasz üzleti partnereket szerezzünk.
Az olasz körutakért szerintem most sokan irigykedünk...
Szerettük ezt az életet is, de sok volt, fárasztó, egy hajtós mókuskerék.
Mi indította el a változást?
Először csak egy érzés: elég volt, azt gondoltuk, hogy egy hétvégére eltűnünk valahova, ahol csak magunk lehetünk és a néma csend. Így találtam rá az interneten a Gubacsi malomra, amit az egykori tulajdonosai kulcsos házként adtak ki. A pihenés igazán jól telt, sikerült teljesen kikapcsolódnunk: a patak partján elszenderedtünk, jókat ettünk, finom borokat kortyolgattunk, beszélgettünk, és élveztük a táj szépségét….már szinte giccses volt. Aztán hazamentünk.
Ha jól sejtem, már semmi nem volt ugyanolyan, mint a hétvégi kiruccanás előtt...
Igen, dolgoztunk tovább, de nem bírtuk kiverni a fejünkből az itt töltött időt, a malmot és ennek a festői vidéknek a hangulatát. Közben sokadik megtekintésre kiderült az interneten, hogy árulják az ingatlant…. Motoszkált bennünk a gondolat, hogy kiszakadva a nagyváros szmogos, stresszes, zűrös, rohanós hétköznapjaiból ide költözzünk, és a régi életünket erre a nyugodt környezetre cseréljük. Úgy voltunk vele, hogy ha csak 5 évvel hosszabítjuk meg az életünket azáltal, hogy tudunk váltani, akkor már megérte.
Az álmodozás, tervezgetés után a döntés hatalmas lépés lehetett. A neheze, gondolom, ezután következett: eladni a budapesti lakást, üzleteket, felszámolni mindent.
Hollywood-i történet, mert mindent azonnal el is tudtunk adni, sőt, a vevőket keresni sem kellett, bejelentkeztek, hogy megvennék/átvennék a mi kis vállalkozásainkat. Sikerült…egyszer csak itt voltunk.
Szinte a nulláról kellett kezdeni, hozzáépíteni a malom épületéhez az új részeket, hogy kényelmes panzióként működhessen. Hogy csináltátok?!
Egyszerűen csak belefogtunk a tervezésbe, az építkezésbe. Győző is beletanult mindenféle segédmunkába. Úgy pörögtek az események, hogy egy másfél szobás házból 8 hónap leforgása alatt felépítettünk egy hét szobás panziót mindennel együtt.
Miért pont Villa Fiore, hogy történt a névadás?
Azt gondoltuk, hogy egy igazán élettel teli, stílusos és hasznos kis dolgot varázsoltunk ide, a világnak ebbe a kis szegletébe. A Villa FIORE úgy nyílt ki itt, mint a virág.
Honnan került ide a berendezés? A bútorokat látva, úgy sejtem, mindnek története van...
A bútorok, és egyéb berendezési tárgyak nagyrészt piacokról, internetes aukciós oldalakról, ismerősök padlásáról valók, egy-két kiegészítőt pedig mi hoztunk. Mindig is kedveltem ezt a stílust, a pesti életünkben is, az otthonunkban, és a kávézóinkban nyomokban fellelhető volt ez a fajta hangulat. „Olaszos” mint ahogy minden az volt körülöttünk, és azóta is jellemző.
Az épület is adta magát, teljesen nyilvánvaló volt, hogy ide nem lehet sem retro, sem high-tech stílusban berendezkedni…ide ez való. És bár ez egyértelmű volt, mégsem volt egyszerű mindent így kialakítani, mert igyekeztünk szinte mindent magunk csinálni a házban. A bútorokkal kapcsolatos munkálatok is ránk hárultak: egy időben folyamatosan csiszoltunk, festettünk, kárpitoztunk. De a függönyöket, terítőket, ágytakarókat is magam varrtam.
A szépérzéked nyilvánvaló, vajon az eredeti fotós szakmád is ennek volt köszönhető?
A szépérzék fogalmam sincs honnan jött :) Nem tudom megítélni, hogy vajon azért látom meg a dolgokat, mert fotós a szakmám, vagy azért lettem fotós is, mert megláttam a dolgokat... Ki tudja?! Talán adottság, érzék. Egyszer egy nagyon kedves hölgy aki "angyal" világban él és gondolkodik, azt mondta az első 5 perc után, hogy én egy olasz arisztokrata nő voltam előző életemben.... Hát ha valakik, ők tudják mi a szép!
A panziót már sokan meglátogatták, milyenek a visszajelzések? Mi az, ami megfogja az idelátogatókat?
A vendégeink általában egyrészt a stílust, az otthonosságot, a családias fogadtatást és vendégszeretetünket dícsérik. Ezen kívül a szobák kényelme, a szobák különbözősége, más – más stílusú berendezése is vonzó számukra, és a csend, a nyugalom, ami itt körülveszi őket. Szeretik a főztjeimet :), amit természetesen olasz, na meg francia ízvilág szerint készítek. A mai napig sok-sok olasz alapanyaggal dolgozunk, mert megmaradt a jó kapcsolat és a szállítási lehetőség azokkal, akik megvették a nagykereskedésünket.
A panzió alsó szintjén lévő hatalmas közösségi rész és a 7 szoba egyébként teljesen elegendő ahhoz, hogy a helynek megmaradjon a nyugalma, és tényleg a pihenés lehessen az elsődleges szempont. A vendégek általában ki sem mozdulnak innen, mert a villa által nyújtott szolgáltatások elegendőek ahhoz, hogy jól érezzék magukat az itt töltött pár nap során.
A családias vendégszereteten és a teljes kiszolgáláson túl mit kínáltok számukra?
Van egy medencénk – gyerek résszel is – , napozóterasz, és egy jakuzzi a patak partján. Van homokos football vagy röplabda pálya, klubszoba ahol csocsó asztal, kártya, és rengeteg társasjáték várja a játékos kedvűeket. Lehetőség van bicikli bérlésre, nagyokat lehet sétálni a patak partján a kutyákkal, vagy vadászlesre menni. Gyönyörű a kilátás a tetőteraszról, amíg a szem ellát…
Mik a további terveitek, hogy látjátok magatokat pár év múlva?
Nehéz erre a kérdésre most válaszolni, de az biztos, hogy bármibe fogunk, azt csak szívvel-lélekkel, teljes bevetéssel és odaadással csináljuk. Ha még itt leszünk évek múlva is, akkor ez nyilván nem fog változni, mert mindketten a maximalizmusra törekszünk, amióta az eszünket tudjuk.
***
Zsuzsa zárszavával a képek láttán azt hiszem mindannyian egyetérthetünk. Részemről maximális elismerés! Már be is terveztünk egy hétvégi látogatást, jobb ezt a saját szemünkkel látni, érezni. Ha Ti is kedvet kaptatok, a Villa Fiore-t itt találjátok:
Cím: 8318 Lesencetomaj, Gubacsi malom
A Villa Fiore tagja a
Stílusos Vidéki Szállodák szövetségének, amely összesen hat stílusos, családi kézben üzemeltetett vendég- és gasztronómiabarát vidéki szállodát foglal magában. Zsuzsa elmondása szerint ez egy lendületes, lelkiismeretes, vidám, baráti és mégis üzleti csoportosulás. Közös a cél, és így együtt könnyebb elérni:
nem csak az elismerésre hajtanak, hanem a teljességre, a megelégedésre, a jó érzésre, mert ha a vendégnek jó, attól ők is boldogok lesznek :) Tényleg öröm, hogy a mai világban létezik ilyen együttműködés.
Bejegyzések
