 |
skip to main |
skip to sidebar
A maximális odafigyelésnek köszönhetően olyan lett ez a parányi toalett, mint egy kis ékszerdoboz. A falakra nem csempe, hanem selyemfényű lemosható festék került; a padlón tekergő és a falra is felkúszó levél mintát többféle mozaikból rakták ki. Ugyanez a motívum köszön vissza az egyedi ólomüveg ablakon, de még az óarany szecessziós tükör és a csap formája is ezt az egységet erősíti. Szerintem remek érzékkel választottak a burjánzó növényi motívumok mellé egyszerű, letisztult formájú mosdótálat és pultot, mint ahogy a víztiszta üveggömb függőlámpa is tökéletes választásnak tűnik.
Forrás
Share
Ha még nem derült volna ki: a finom eklektika híve vagyok, a stílustiszta enteriőrök kevésbé rendítenek meg. Egy korrektül összerakott lakás is lehet persze szép, de ha nincs benne valami izgalmas, meglepő vagy pikáns részlet, tőlem nem kell tartani, nem leszek ott önkéntes lakásfoglaló... Az alábbi egyterű kis otthonba viszont bármikor becsengetnék menedékjogot kérni, ha csak pár napra is. India és a svéd design találkozása ez, sok szép kiegészítővel, aprósággal: festett régi fa bútorok, tükrök, türkizzel kombinált üvegcsillár, mutatós tapéta, színes kerámiák, az ablakot díszítő textil, a kedvenc puffjaink, és mellettük Philippe Starck Ghost székei...hm. Ötletes a paravánnal és szekrénnyel határolt hálórész! Csak elférünk majd valahogy... Hasonló indiai faragott paravánt, komódot, ládákat, vagy kőből kirakott fém asztalokat találtok itthon a Terebess vagy az Aura lakberendezési boltokban.
Most gondoltam utána: tükör nélkül csak a gyerekek hálószobája maradt, minden más helyiségbe került valamilyen formában. A szűkös előszobában a gardróbszekrény ajtaja, a lenti fürdőben két csempesor között fut hosszan, az emeletiben pedig egy kerek nagyítós változat is kiegészíti az átlagos méretű téglalapformát. A konyhában igazából nem is tükör, hanem egy fehér üvegbetétes eltolható kamraajtó van, szemben az ablakkal, sok-sok fényt visszaverve világosítja a kis méretű konyhát. A játszószobában ablakokat formáz a falon, a hálóban a komódhoz passzintott fából, képkeretezőnél készült gyönyörűség, hogy az ugyanitt lévő gardróbot már meg se említsem, ami másfélméter hosszan duplázza meg a teret.
 
A nappaliban adta magát a hely: a kandalló fölé kerüljön. A régi lakunkból magunkkal hozott óarany, barokkosan díszített tükör azonban stílusában, és formájában is nagyon elütött a kívánatostól. A nappali bútorok szögletességének ellensúlyozására a körmintát találtam a legalkalmasabbnak, ami a választott tapéta részleteiben, és a lámpákban is megjelent, elég hangsúlyos formában. A kandalló felé is egy markáns darab kívánkozott, nagyméretű, vastag kerettel.
Mielőtt ráleltem volna az Igazira, sehol nem láttam erre konkrét példát, utána viszont többször találkoztam ezzel a párosítással: modern, egyszerű vonalvezetésű kandalló - nagy kerek tükör. Sajnos az üzlet, ahonnan a miénk származik, kivonult Magyarországról, így ajánlani nem tudom, de további szép tükrös példákat igen.
Desire to inspire boligmagasinet Firmdale Flickr Katie Ridder L Kae Interuiors
Moises Esquenazi Sarah Dorio SHH Share
A nagyobb faldekorációk terve (hova és milyen formában) nagyjából az első falak felhúzásával egyidőben, kb. a 10. és 15. téglasor között körvonalazódott a fejemben. Idejekorán? Nem hiszem, borzongok a teljesen csupasz falaktól, így evidens volt, hogy a festett mintáknak, tapétáknak vagy képeknek legalább akkora jelentőségük lesz, mint a bútoroknak. Ha előre megálmodjuk őket, a berendezés teljes értékű részeként fognak megjelenni.
A kulcsrakész állapot felé haladva először a gyerekszobákba tervezett minták kerültek föl. A kivitelező addigra két festőcsapatot (a lakásban szétszórt maradékokból ítélve a festőcsapat pedig jó néhány erősítőt) fogyasztott el, így a soron következő harmadik brigádnak újból vázolnom kellett az elképzeléseket. Az építkezés koordinálásának egyik nagyszerű hozadéka volt, hogy a vége felé már alig hangzottak el a számból az "Én ezt nem értem...", a szakiparoséból pedig a "Most akkor ezt úgy tetszik gondolni, hogy..." kezdetű mondatok. (A mélypont egyértelműen a villanyszerelős párbeszéd volt, ott még tolmácsot is rendeltem.) A festővel villámgyorsan meg is egyeztünk: itt egy csíkos fal, ott egy tornyos ház. A csíkozás gyakoriságát számosítottuk, a tornyokat pedig festőszalaggal a falra maszkoltuk. Aztán a színezésig mégis jópárszor átbeszéltük, hogy biztosan úgy gondolom-e...hogy miért, azt nem értem...
Így nézett ki a gyerekjátszó egyik fala, amikor a szalagok által határolt területet a választott kékre festettük. A színt a szobába szánt meglévő csíkos kanapénk színvilága determinálta, és kevésbé az a tény, hogy kisfiaim vannak. Kifejezetten tetszenek azok a megoldások, amikor a lakástulajdonosok elrugaszkodnak a kisfiú-kislányhoz rendelt babakéktől és rózsaszíntől, de most a bútordarabhoz is igazodni akartunk. A tornyokra eredetileg a srácok kívánságlistáját vezető Kisvakondot és társait festettem volna, a mintákat már ki is ragasztottam. Végül Kisvakond maradt, de átlényegült matricává, nekem kis lelkifurdalást, a gyerekeknek óriási örömet okozva.
A matricákon kívül a torony ablakaiként tükröket ragasztottam fel.
A fiúk is lehetnek hiúk... :)
A gyerekháló csíkos falára, csakúgy mint az összes falra dörzsálló, mosható festék került. A teret optikailag nyújtó függőleges csíkozás önmagában is markáns dekorációja lett a szobának, így oda már csak egy kisebb polcot terveztünk (felhasználva a korábbi bababútorunk egy elemét), megtoldva a kislámpával.
Az i-re végül a vicces zöld "kakukkos" óra tette fel a pontot.
|  |
.JPG)
Bejegyzések
