Itt az új év első bejegyzése. Nem készítettem tavaly számadást, a blog három évvel ezelőtti, január 18-i születése épp elég indokot ad arra, hogy ezekben a napokban picit visszatekintsek. Itt van mindjárt Molnár-Bánffy Kata interjúja velem, ami a KÉPMÁS magazin januári számában jelent meg (a standokon megtaláljátok).
Kata interjúi az "Újrakezdő Anyukák" sorozatban látnak napvilágot, így adta magát a dolog, hogy a blog születését, annak okait, eredményeit, a hozzá kapcsolt vágyakat a családi élettel, annak lehetőségeivel együtt gondoljam újra az interjú születésével egyidőben. Nem volt egyszerű a számadás, már csak azért sem, mert a cikkben talán először beszélek arról, hogy az új hivatás által generált munkák (styling, újságírás, lakberendezés) mellett a régi is megmaradt. Kötődöm hozzá, mint ahogy ehhez is, összetart a többféle szál, egyszerűen így vagyok egyben. Nem egyszerű helytállni mindkét területen, de ha szereted, amit csinálsz, bármi elképzelhető.
Kata interjúi az "Újrakezdő Anyukák" sorozatban látnak napvilágot, így adta magát a dolog, hogy a blog születését, annak okait, eredményeit, a hozzá kapcsolt vágyakat a családi élettel, annak lehetőségeivel együtt gondoljam újra az interjú születésével egyidőben. Nem volt egyszerű a számadás, már csak azért sem, mert a cikkben talán először beszélek arról, hogy az új hivatás által generált munkák (styling, újságírás, lakberendezés) mellett a régi is megmaradt. Kötődöm hozzá, mint ahogy ehhez is, összetart a többféle szál, egyszerűen így vagyok egyben. Nem egyszerű helytállni mindkét területen, de ha szereted, amit csinálsz, bármi elképzelhető.
Hihetetlen energiákat szabadított fel a blog születése, mégha ennek intenzitása nem mindig egyenletes. Mintha a harmadik gyerekem lenne, olyan, mint a szülővé válás: egy nagyon erőteljes, kreatív folyamat. Aki hasonló gondoskodással viseltetik az online tematikus naplója iránt, az megérti miről beszélek :)
Kívánok minden álmodozónak, tervezgetőnek hasonlóan kreatív időszakot, kiteljesedést, bármi is az, amivel ezt megvalósíthatjátok! És fogadjátok szeretettel a cikket, amiben egy kicsit többet is megtudhattok rólam, mint ahogy azt a blogon - ahogy Kata fogalmazott: az online világ nyújtotta ablakon - néha a függönyön át látni engedek. A távolság a közelségben, úgy érzem, néha fontos, hogy megmaradjon :) Örülök, hogy olvastok!
Szólj hozzá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése