Házi feladat 2. - Színezd újra!

Hetek óta tervezem (és ígérgetem), hogy a nálunk történő változásokról beszámolok a blogon.

A halogatás egyik oka az időhiányban, a suszter és cipőjének tipikus esetében, a hozzávalók megrendelésével együtt járó várakozásban keresendő, valamint abban a tényben, hogy ez a bentlakásos megújulás nem egy egyszerű műfaj... Még szerencse, hogy alapvetően csak a srácok szobáiról van szó (az okokról korábban itt értekeztem), bár ez így is elég felfordulást okoz az alvóhelyek kényszerű és a játékok kevésbé kényszerű, de törvényszerű áttelepülése okán.

Három éve költöztünk be az előtte hónapokig tervezett, majd megvalósított, teljesen kész lakásba. A fiúk (akkoriban 4 és 2 évesek) közös hálószobát és egy különálló játszószobát kaptak részben meglévő bútoraink, részben az Ikeában beszerzett ágyak és kisebb játéktárolók felhasználásával. Számoltunk azzal, hogy a szobák berendezése és elosztása az évek során folyamatos mozgásban lesz, szóval akkor sem terveztünk sokkal előbbre, mint most. Arra jutottunk, hogy a készülő íróasztalokkal kiegészülő meglévő bútorok még 2-3 évig jó szolgálatot tesznek, mielőtt emeletes ágyra vagy épp ellenkezőleg: külön szobákra váltanánk. Vagyis teljes cserére most nincs szükség, inkább egy költséghatékony, de látványos, jóleső megújulásra. Teljes képet majd csak sokára fogtok látni az előtte-utána állapotokról, de addig is nekikezdek a változó részletek bemutatásának.

Az előző színvilág és dekoráció a játszószobába telepített vendégágyunk csíkjait és színeit idézte meg mindkét szobában (eredeti állapotok itt). Nagyon pártolom, ha a fiú/lányszobák elszakadnak a szűkre szabott keretektől és a sztereotípiáktól (pl. itt is szó esett erről), nálunk mégis kézenfekvő megoldásnak tűnt a fehér alapokra hozott világoskék dekor. Most sem volt ezzel baj, inkább csak azt éreztem/éreztük, bevállalhatnánk pár merészebb változást.

A gyerekhálóban az ablakokkal szemközti nagyobb falszakasz színre festése pl. ilyen, az első hengerezések iszonyú furán hatnak a nagy fehérség után, utána viszont nem győz benne gyönyörködni az ember. Persze csak akkor, ha sikerül jól megválasztani az adott színt. A türkiz mániám töretlen, de most egy zöldesebb árnyalatához nyúltam, ami megvilágítástól függően szürkészöld, erős mentazöld vagy szimplán türkizzöld hatást kelt. A legjobban a még majdnem eredeti állapotában meghagyott csíkos fal mellett látszik a különbség  - ez utóbbi azért maradt így, mert egy tapétára vár.

Biztos voltam benne, hogy jól fog mutatni, pedig a színkártyáról történő választásban mindig van egy kis rizikó. Legfőképpen azért, mert nehéz elképzelni egy 2x4 centis minta alapján hogy fog ez kinézni sok négyzetméternyi falfelületen, aminek a természetes megvilágítását sem árt figyelembe venni. 

Sokat segít a választásnál az anno, Judittól kapott tipp: a színkártyán kinézett színt megszemlélni úgy, hogy a mellette lévő színeket egy-egy fehér lappal kitakarjuk. Az érzékcsalódások kiküszöbölésén túl a színkártya kódjaira is jó eséllyel támaszkodhatunk. Nem kell tőlük megijedni, a jelek csak első pillantásra tűnnek misztikusnak, ha megjegyezzük, hogy melyik mire vonatkozik, már közelebb jutunk az elképzelt eredményhez. Az alábbi szín pl. a TRILAK NCS rendszerében az S 3030-B70G kódot kapta, amiben az első '30' a választott szín sötétségét (30 %), a második '30' a színtelítettséget (30%) adja meg a 'B70G' pedig azt jelenti, hogy 30% kéket (B mint blue) és 70% zöldet (G mint green) tartalmaz.

A fenti képeken látszik, hogy különböző szögből nézve/fotózva milyen árnyalatokat produkál, a valós szín/látvány az alábbihoz közelít:

A nemrégiben átfestett színátmenetes komódunk  sikerén felbuzdulva nekiláttam egy színátmenetes fal kivitelezésének is a telibe festett fallal szemközti kisebb szakaszon. Eredetileg a szoba központi falára képzeltem el, aztán szerencsére átgondoltam a kapacitásaimat és nem vágtam bele egy nagyszabású kísérletezésbe. Merthogy ez az volt a javából. Nem előre kikevert árnyalatokkal dolgoztam, hanem az alapot (mélyalapozó + Héra prémium selyemfényű belső falfesték) felhasználva fehér festék hozzáadásával kevergettem ki az egyre világosodó árnyalatokat. A festőhengerrel történő felvitel ellenére eleinte reménykedtem, hogy megtalálom az egyes árnyalatok "összemosásának", egymásba olvasztásának technikáját, de ekkora árnyalatkülönbségeknél korán be kellett látnom, hogy ez lehetetlen. Direkt nem használtam maszkolószalagot (ami éles határvonalakat eredményezett volna), csak szemmérték alapján dolgoztam, egyre nagyobb szakaszokat megfestve.

A munkaközi fotókon is látszik, hogy így megmaradt a jóleső lazaság, hullámzás, játékosság. Ha ti mégis fokozatmentes színátmenetre vágytok 3 tippem van:

- minimális árnyalatkülönbségekkel dolgozzatok

- szórópisztollyal elvileg jobban egybedolgozhatók a különböző sávok

- vagy csaljatok kicsit és válasszatok színátmenetes tapétát pl. a Designers Guild gyönyörű új kollekciójából (Pavonia).

Fotók: Kedvenc Otthon

Szólj hozzá!