Házi feladat 3. - Nagyítás

Sokféle fotó alapú dekoráció volt/van a lakásban és általában nem a megszokott méretben vagy formában. Így volt ez azelőtt is, mielőtt gyerekeink lettek. Azóta sokféle profi vagy amatőr házi fotó készült róluk is, néhány a falra is került (nemrégen, például így), de mivel ezek folyton cserélődnek, a cukiság-faktor nem hatalmasodik el a lakáson. Nem is ez a célunk vele.

A gyerekháló ajtó mögötti beugrójában lévő gardróbszekrényt évek óta használjuk, költöztetjük, 60-as mélységével és majd' 260-as magasságával jó szolgálatot tesz, hihetetlen mennyiségű cuccot elnyel. Amikor ide került, tudtam, hogy később kell valamit kezdeni az egyszerű, nyír színű frontjaival, jellegtelen külsejével.

Az akkori állapotokba és színvilágba szépen belesimult, most viszont eljött az ideje a változásnak, mégpedig egy drasztikusan új külsővel. Régi vágyam volt egy fotófólia, sok helyen találkoztam már vele, főleg üvegen és  plexin, bútoron még nem láttam. Nem volt kérdés, hogy a srácok lesznek rajta, és az is hamar eldőlt, hogy minek az apropóján. Arra gondoltam, hogy a játszószoba újrafestésével és átalakításával felszámolt magasságmérőt összehozom a szekrényre képzelt fotódekorral. A középen lévő fa motívum azért is tűnt szerencsésnek, mert tudtam, hogy a szekrény 3 részre tagolódik, vagyis úgy kell megkomponálnom a képet, hogy a szekrényajtók arányában darabolható legyen a végtermék. Ennyire előre gondolkodni persze nem mindig (vagy nem minden bútor esetében) lehetséges, de itt érdemes volt. A bonyolultnak tűnő előkészületek után a fotók egy átlagos hétköznapon, átlagos szerelésben az óvoda kertjében 5 perc alatt elkészültek.

A kiválaszott példányt grafikai programmal fekete-fehérre változtattam. A szoba a falfestéssel, az érkező tapétával, az átfestett bútorokkal így is elég színes lesz, a gigantikus színes fotó már teljesen szétcsapta volna a végeredményt. Aztán lemértem a szekrény teljes szélességét és magasságát és külön a 3 ajtó mindegyikét, majd ennek alapján beméreztem a szükséges vágások helyét, és ahogy tudtam, a fotót a képarányok apró módosításával ehhez igazítottam. Értelemszerűen az volt a prioritás, hogy elkerülve a horrorisztikus állapotokat, ne vágjak bele a srácok fejébe és lehetőleg semmilyen testrészébe. Végül egy pár mm-rel kisebbre vettem a végső darabok méretét a tényleges ajtóméretnél, hogy jó volt-e vagy sem... később még lesz róla szó.

A fólia kivitelezője után nem kellett kutakodnom, a pár hónappal ezelőtti vászonkép-rendelés után már ismertem (és itt a blogon be is mutattam) a Képek méretre oldal szolgáltatásait. Általában vászonra, fotópapírra és habkartonra nyomtatnak saját fotó vagy az adatbázisukban lévő több tízezer kép alapján, de tudtam, hogy bármilyen egyedi elképzelést megoldanak. A szuper minőség most is garantált volt, a leadott tervek, méretek és a nagy felbontású fotó alapján egy hét múlva el is készültek a fóliatekercsek.  Egészen pontosan fehér bázisú, fényes felületű, öntapadó, fotó minőségű dekorációkhoz alkalmas vinyl fóliák.

Péntek délután vettem át őket, és eredeti (a hétvégét megcélzó) terveimet kapásból keresztülhúzva még aznap koraeste nekiláttam felrakni a jövevényt. Először csak kis felületen rögzítettem az ajtófronthoz, hogy megnézzem.

A borítékolható brutál hatás nem maradt el, az elképzeléseknek megfelelően kelt új életre a szekrény. Annyira siettem a szemlével, hogy teljes előkészületek helyett azzal is csak szakaszokban haladtam, ti ne tegyétek! Idővel persze eljutottam a frontok lemeztelenítéséig, vagyis leszedtem a fogantyúkat, lekapartam az idáig a frontokat díszítő fehér matricákat (3 éve még jó ötletnek tűnt apróra vágott öntapadós fóliából mintát rakni a szekrényre, leszedni nem ment simán...), lesúroltam az ott maradt ragacsfoltokat és szárazra töröltem a felületet.

Kétkezes meló volt: az egyikkel centinként húztam le fóliát, a másikkal egy puha rongyot fogva simítottam a felületet, hogy ne maradjon alatta levegőbuborék.

Az első pár perc alatt fent is volt:

A középsővel megszenvedtem, és mindehhez saját hülyeségem vezetett. Egy ekkora felületen a felül látszólag pontosan illesztett tekercs könnyen elmászik lefelé haladva, vagyis érdemes az illesztésnél még egy fő segítségét kérni. Amint észleltem, hogy elkezd félrecsúszni a fólia (milliméterekről beszélünk), és a 2,5 m végére ez akár fél centi eltérést is eredményezhet, elkezdtem korrigálni a fólia ide-oda nyújtásával, ami további hibalehetőségeket vont maga után. Néhány helyen vissza is szedtem a fóliát, ami még inkább kerülendő, mert a buborékok keletkezésének valószínűsége ezzel egyenes arányban nőtt. Végül ugyanolyan szép lett, mint a tudatlan, de szerencsés módon feltett 1., vagy a tudatos precizitással illesztgetett 3. darab, csak 5 perc könnyű meló helyett egy órát vett igénybe.

Ha minden simán halad, a fentről lefelé történő simítgatás akkor is elengedhetetlen, gyors és erős kézmozdulatokkal. Ha így jártok el, garantáltan sima felületet fogtok kapni. Én pár mm-rel kisebb darabokat kértem, mint a tényleges szekrényméret, mert úgy gondolkodtam, hogy ha picit is elcsúszik a méretezésem vagy a vágás, akkor a pár mm-rel nagyobb darabok a túlcsúszó szélek miatt könnyen egymásba akadhatnak, leválhatnak, beszakadhatnak. 

A szekrény jelenlegi állapota még további munkálatokat igényel: egyrészt az összképet nem zavaró fogantyúkat kell hozzá keresnem, másrészt a centiméter-skálát még ezek után kell házilag ráragasztanom. A kész szobarészletre egy későbbi állapotában még visszatérünk.

Ha további kérdésetek van a felrakással, témaválasztással, méretezéssel kapcsolatban, kérdezzetek bátran! Ha megtetszett nektek a fotófóliázás és van konkrét elképzelésetek, forduljatok a Képek méretre csapatához! Itt találjátok az oldalt: www.kepekmeretre.hu 

Szólj hozzá!