A szemezéstől a hálószobáig. Avagy tippek otthonteremtőknek. 2.0

Az előző rész tartalmából: Anikó kiszemelte, majd négy év után megszerezte az áhított lakást, amely nem csak a városka egyik legszebb utcáját, de a szintén lakberendezés-fanatikus barátnő szomszédságát is jelentette. Az 50 négyzetméternyi alapterület falak bontásával, a fürdő feletti hálógaléria építésével jelentős átalakuláson ment át, csakúgy, mint az előző lakásból áthozott régi bútorok. A felújított berendezés "kopadék" hangulata azonban lavinát indított el a lakásban: Anikó teljes bútorcserére szánta el magát...

A tavaly augusztusi Otthon magazinos fotózás már egységes képet mutatott az új berendezkedésről, amely, a ki tudja, hány rétegben lefestett, szétesőben lévő, akadozó fiókú öreg darabokat hivatott kiváltani. A skandináv fehérséget - amely jó alapot teremtett minden további dekorációhoz, az eredetiben meghagyott fa bútorok szépségéhez, a lakásra jellemző finom eklektikához - mégsem volt olyan könnyű elfogadtatni a hitetlenkedőkkel.

"A fehér, a hiedelmekkel ellentétben, egyáltalán nem kényes. Sajnos itthon erre kevésbé van befogadó készség, általában csak „az úristen minden fehér, biztos kényes” szintig jutunk el.  Pedig a sötét bútorokon azonnal meglátszik a por, míg a fehéren – tapasztalatból tudom, mert nem vagyok tisztaságmániás, sőt a portörlést egyenesen utálom – nagyon sokáig egyáltalán nem. A sáros cipő valóban nyomot hagy, de az melyik padlón nem? Mondhatnánk, hogy gyerekkel egész mást gondolnék, de az ilyen gondolatokra cáfol rá a barátnőm, aki a férjével, egy gyerekkel és négy macskával él a fehér alapú lakásában, gond és bejárónő nélkül..."

Bár a legújabb állapotok szerint új darabokkal színesedett az összkép, az Ikeából érkező, alapvető bútorok nem változtak: "Az, az áruház, ahol sokak szerint élhetetlen, silány minőségű bútorokat árulnak drágán, nekem bevált. Mert vannak dolgok, amiket – ha épp nincs rá elég keret – darabonként is megvehetek. Mert sem a minőséggel, sem az összeszereléssel nincs gondom, az összes bútort egyedül állítottam össze."

A képek tanúsága szerint, Anikó otthona nagyon távol áll egy steril Ikea-bemutatószobától, tekintettel a sok egyedi cuccra, amit a város használtcikk kereskedéseiben gyűjtöget, és arra a kreatív szemléletre, amivel Ancsa ezekhez a darabokhoz hozzányúl: "Nem mindig találok jó dolgot, de ha igen, az képes átrendezni szinte az egész lakást! Ilyenek, például az egyelőre megunhatatlan étkezőszékek, vagy a most tv állványként funkcionáló retro kisszekrény, amit  megláttam, és - bár tudtam, hogy éppen sehova sem illik - hazacipeltem. De ilyen a régen hálószobabútorként használt, narancssárga buklé anyaggal bevont tükör és puffok, amiket viszont már jobb lenne inkább lakáson kívül látni."

A fürdőszoba magasságából lecsípett hálógalériának épített "doboz" multifunkcionális: oldaleleme az előszobaalként funkcionál, a feljárónak épült lépcső mélységében pedig beépített gardróbszekrényeket rejt.

Minthogy jómagam a blogon állandóan a képek hangulati, vizuális szerepéről, fontosságáról papolok, Anikó lakása, mondhatom, teljes mértékben "Kedvenc Otthon-kompatibilis": "Kiegészítők terén oda vagyok a képekért! Persze, jobb szeretném, ha kortárs művészek festményeivel lennének tele a falak, de azt sajnos nem tudom megfizetni - így maradnak, az általában magazinokból ollózott fotók. Kérdezték már, miért nem teszek a keretekbe inkább családi fotókat, merthogy azok teszik otthonossá a lakást... egyszerűen azért, mert a róluk készült képeket inkább albumokban szeretem nézegetni. Nekem a hangulatot a fények jelentik: a rengeteg helyi világításon, kislámpán kívül, van még egy csodás, fatüzelésű, nyitott tűzterű kandallóm, amely a hideg hónapokban az egész lakást befűti. Télen, a tűz fényénél már csak a frissen sült sütemény illata hangulatosabb!"

"Állandóan változtatok a lakáson, és ezt a "kényszeremet" az is táplálja, hogy sokféle stílus tetszik: a skandinávtól a retroig, az art deco-tól a vintage-ig...és még sorolhatnám, bármit el tudnék képzelni… Önmagában egyik mellett sem tudnék leragadni, így mindenből csak egy csipetnyit szeretnék, persze úgy, hogy lehetőleg elkerüljem a káoszt. Kérdés az is, mi inspirál? A lakberendezési magazinok, blogok tárháza végtelen, már régóta nyakig vagyok merülve bennük. Ráadásul olyan emberek vesznek körül, akiknek szintén ez a hobbijuk, így érthetően, egymást is „húzzuk”. Folyamatosan jönnek az új ötletek, így nehéz is lenne leállni.  Képtelen vagyok azt mondani, hogy a lakás most végre kész, és így marad életem végéig... Nálam ez a mondat nem létezik, és remélem, ez így is marad!"

Mit is tehetnék ehhez hozzá? Ancsának, és a hasonló, megújulni tudó, változásra kész, a lakáskultúra iránt elkötelezett sorstársnak (remélem, ez egyben az összes blogolvasót is jelenti) üzenem: köszönöm, öröm ezt hallani!!!

(Képek forrása: Anikó saját, illetve 1-3. kép: Otthon magazin 2011/szeptember, Darabos György)


Anikó lakástörténetének első része itt: A szemezéstől a hálószobáig. Avagy tippek otthonteremtőknek.


Ha tetszett a poszt, csatlakozz itt a Kedvenc Otthon facebook táborához, ahol további ötletek, képek, inspirációs források várnak!

Szólj hozzá!